Megint egy törvényt kell módosítani, a cél: elvegyék a felülvizsgálandó, a még meglévő korhatár alatti rokkantak ellátásait.

Magyarország kormánya a T/9063. számú törvényjavaslat egyes foglalkoztatási tárgyú törvényeknek a Magyar Egyszerűsítési Programmal összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról nyújtott be tervezetet 2012.11.10-én - tájékoztatotta erről a Hírhatárt az MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport.

A rokkantakat érintő törvénymódosítási javaslat úgy szól: „A felülvizsgálati eljárások alapján rokkantsági ellátásban már csak az a személy részesülhet, akinek a foglalkoztatása rehabilitációval sem állítható helyre”.

Mit is jelent majd a „Magyar Egyszerűsített Program”  a gyakorlatban?

A korábbi: „Senkit sem hagyunk az út szélén! Mindenkinek fogjuk a kezét” ígéretet pedig úgy értelmezve, hogy akinek súlyos, gyógyíthatatlan betegségei vannak, feltételezik, hogy megfelelő rehabilitációs eljárással, annyira lehet javítani az állapotát, hogy az érintett, munkaképessé tehető. Meggyógyíthatják a gyógyíthatatlant, és visszavezetik a munka világába. Munkát biztosítanak neki rehabilitációs munkahelyen, és akár 60 éves korában is visszamehet a nyílt munkaerőpiacra. Akár oda, ahová egészséges ember sem mehet ebben az életkorban!

Ellenben nézzük mi a helyzet a valóságban;

Magyarországon az egészségjavító rehabilitálást a rokkantak nagyon kis részének, és nagyon rövid ideig tudják biztosítani. A rehabilitációjukat önfinanszírozással kell megoldani. Csodák nincsenek, mert a pénztelenség visszaveti a gyógyulás lehetőségét is. A rehabilitációs munkahelyeket elméletileg, csak jövőre akarják megvalósítani, így az új foglalkoztatási program csúszik, az EU pénzforrások késlekedése miatt. A rokkantak azonban, már lassan egy éve, hogy szét vannak kergetve az üres pusztába! Munka, az nincs!

A rehabilitációs ellátás, maximum 3 éves időtartamra állapítható meg és kevesebb, mint a rokkantsági ellátás. Egyre lejjebb minősítve a betegeket el is vonható. Micsoda célszerű takarékosság!

Ez a törvénymódosítás azért is kell, mert a szigorú, olykor igazságtalan felülvizsgálatokkal sem tudják már teljesíteni a költségvetés elvárásait.

Sok felülvizsgáló orvos már a Hippokratészi esküjét is félredobta a sarokba?! Olyan beteget is rehabilitáció nélkül egészségesnek nyilvánítottak, aki a minősítés után pár hónappal később elhunyt. Olyan betegeket is munkaképessé nyilvánítottak, akit például 2012. év elején még 86% egészségkárosodottként tartottak számon, miközben a 2012. év nyarán történt felülvizsgálata után, mindössze 32% egészségkárosodással, hirtelen gyógyultnak minősítettek 16 év folyamatos rokkantság után, papíron, ezáltal súlyos betegen, egyetlen fillér nélkül, munkaképtelen állapotban, teljesen ellátatlan maradt! És még ezt is fokozzák - az ilyen beteg TAJ kártyája is érvénytelenné válik! Ennek a betegnek sem ellátása, sem öregségi nyugdíja, a jogosultság hiányában már sohasem lesz! Az ilyen beteg mire számíthat? Hagyják őt meghalni! A törvényhozók szemében a beteg már nem is ember? Szégyen ez, hogy megtörténhet ilyesmi a XXI. századi civilizált Európában!  

A betegeket felülvizsgáló komplex minősítő rendszerrel akárhogyan is kozmetikázzák valójában komoly problémák vannak, és kijelenthető: embertelen!

1./ Az orvos szakértői felülvizsgálatokon, úgy ”véreznek” el a betegek, hogy a súlyos betegek is kikerülnek, vagy rehabilitálhatóvá minősítettekké válnak, akkor is, ha az ellátatlanság a közvetett halálukat okozza!

2./ Milyen foglalkoztatás politika az, mely ilyen kritikus munkaerő piaci viszonyok között, csak utópiaként vázolja a rehabilitációs foglalkoztatottságot? Az EU tagállamokban hatékony a foglalkoztatás (40%), viszont hazánkban, a mindössze 10% mértéket is alig ér el a megváltozott munkaképességűek tekintetében! 

A hazai „összképet” egyéb problémák is tarkítják;

Vannak megyék, ahol sokkal jobb a foglalkoztatási helyzet, a megváltozott munkaképességűek is találhatnak munkát. A jobb közlekedési viszonyoknak köszönhetően el is tudnak jutni a munkahelyre. Másutt sokkal rosszabb a helyzet. Ez is befolyásolja, hogy ki jogosult ellátásra, nem csupán az egészségi helyzet, és előfordulhat, hogy ugyanaz az össz-szervezeti egészségkárosodás az egyik régióban megalapozza az ellátás folyósítását, egy másikban azonban nem. 

Ahol nagy a munkanélküliség, ott még nagyobb arányba irányítják vissza a betegeket a nem létező munka világába.

Ha a törvénytervezetet ebben a formában kihirdetik, akkor „megoldódik” a rokkantak helyzete. Magyarország az egyetlen olyan ország Európában, ahol nincs rokkantsági nyugdíj, de rokkant sem fog itt hosszú időn át életben maradni az ellátatlanság következményeként!

3./ A szociális szempont, a komplex minősítő rendszer fényében, elképesztő cinizmusra vall! Miért? Azért, mert a rokkantsági nyugdíjakat egy felére, harmadára lecsökkentett szociális segélyszerű ellátás váltotta fel! Azért, mert hazánkban, átlag 30 évnyi munka és járulékfizetéssel megalapozott, társadalombiztosítási kockázatra épülő ellátási formát, a rokkantsági nyugdíjat, a súlyos beteg emberek számára egyetlen tollvonással és egyetlen pillanat alatt megszűntették! Tették ezt úgy, visszaható hatállyal, hogy a rokkantságban eltöltött éveiket a rokkantaknak lenullázták azért, hogy akik fiatalabb korban rokkantak meg, számukra még a nyugdíjat sem fogják sohasem folyósítani! Életük végéig ők segélyezettek lesznek! De, vajon milyen áron? Úgy, hogy töviről-hegyire kifaggatják őket, hogy egy élet munkája után hol laknak, milyen szociális körülményeik vannak, ki, kit tart el? Ugyanis, az Alaptörvény kötelezi a nagykorú gyermeket a beteg szülő tartására. Szolgálati jogviszonyra épülő ellátás, mit keres a szociális ellátórendszerben? Rájuk nézve diszkriminatív, hogy csak a korhatár alatti rokkantak zsebében kotorásznak!