Felemásan teljesültek az elemzői kar 2012 végén megfogalmazott, 2013-ra vonatkozó magyarországi prognózisai. A Reuters 2012 decemberi felmérésében szereplő várakozások átlaga a külkermérleg és az ipari termelés alakulását viszonylag jól előre jelezte, és bejött az a prognózis is, hogy az Orbán-kormány mindenképpen tartja majd a GDP 3 százaléka alatti hiánycélt (nehogy Magyarország visszakerüljön az uniós túlzottdeficit-eljárás alá, miután 2013 júniusában sikerült onnan kikerülnie). A GDP alakulásával kapcsolatban pesszimistának bizonyultak a piaci szakértők, ami talán azzal magyarázható, hogy ekkora távra előre tekintve lehetetlen megmondani, miként alakul a mezőgazdaság teljesítménye - tavaly a 2012-es rossz termést követő látványos javulás volt a bruttó hazai termék növekedésének egyik motorja.

Mindenkit meglepett az infláció és az alapkamat...

Ami viszont a kormányzati gazdaságpolitikától erőteljesen függővé tett két mutató - az infláció és a jegybanki alapkamat - alakulását illeti, a történések alaposan rácáfoltak a várakozásokra. Tavalyelőtt decemberben (amikor még messze nem volt biztos, hogy Matolcsy György váltja majd Simor Andrást az MNB elnöki posztján és "viszi be" a jegybankba a kormányzati gazdaságpolitikát) a legmerészebb elemző sem várt 2013 végére 4,5 százaléknál kisebb alaprátát - a prognózisok átlaga 5 százalék volt. Ehhez képest az év során egészen 3 százalékig vitte le a kamatot a jegybank, és nem kizárt, hogy az idén - esetleg szerényebb lépésekkel, de - folyatódik az enyhítési ciklus.

Szintúgy nem látszott 2012 végén az sem, hogy ekkora méreteket ölt a rezsiharc, illetve az, hogy a kedvezőbb termésadatok féken tartják majd az élelmiszerárakat, ezzel az éves átlagos inflációt 4,3, a decemberi év/év ütemet 4,1 százalékra lőtték be. Ehhez képest a 2013 decemberi Reuters pollban rendre 1,7 (a 2013-as éves ütemre), illetve 0,5 százalékos érték (a a dec./dec-re) szerepel, mint a prognózisok mediánja.

...még a kormányt is?

Az, hogy az elemzők nem látták ennyire előre, hogy mire készül a kormány, nem túl meglepő, az már annál inkább, hogy a kabinet prognózisai sem lettek az "igaziak". A 2013-as költségvetés 2012-es tervezésekor gyakorlatilag az utolsó pillanatban vették vissza másfél százalékról 0,9-re a GDP-növekedési prognózist - tavaly decemberben már az elemzői jóslatok átlaga is itt állt. Igaz, 2011 tavaszán a kormány konzervatív szcenáriója még 3,2, a dinamikus pedig 4,8 százalékot vetített előre 2013-re vonatkozóan, amit egy évre rá, a Széll Kálmán Terv (SZKT) 2.0-ban 1,6 százalékra mérsékeltek.

A jelek szerint a rezsiharc ötlete és főként az árcsökkentések körének szélesítése menet közben, a 2014-es választásokra való felkészülés jegyében születhetett. A kabinet ugyanis a megvalósultnál sokkal nagyobb inflációval számolt, sőt, e prognózisait idővel feljebb és feljebb srófolta. Amíg 2011 áprilisában 3,0-3,1 százalékkal számolt 2013 egészére, az SZKT 2.0-ban 4,2 százalék szerepelt, majd a 2013-as büdzsét 5,2 százalékkal tervezték. (Emlékeztetőül: a piac átlagosan 4,3 százalékot várt 2012 végén.)

Nyerő oldalon a nyugdíjas szavazók

Az utóbbi - azaz a fogyasztói infláció tudatos felültervezése - szintén értelmezhető kampányfogásnak, hiszen a jogszabályoknak megfelelően ezt a tervszámot vették alapul a 2013-as nyugdíjemelésnél is, vagyis az ellátásokat ennyivel srófolták feljebb, hogy megőrizzék reálértéküket. Azzal, hogy a pénzromlás messze a tervezett alatt alakult, végül sokat nőtt a nyugdíjak reálértéke - 1,7 százalékos éves átlagos inflációval számolva több mint 3,4 százalékkal. (Megjegyzendő, hogy amennyiben a kormány "alullövi" az inflációt, vagyis a nyugdíjemelés ütemét felülmúlja a pénzromlás üteme, a szabályok alapján novemberben korrigálni kell a járandóságokat, míg ellenkező esetben a nyugdíjasoknak semmilyen módon nem kell "visszaadniuk" a reálnövekményt.)

Az idén a nyugdíjak reálértékek szerényebb ütemű növekedése ráadásul akár folytatódhat is. Január 1-jétől ugyanis a kormány által idénre várt 2,4 százalékos infláció mértékével emelték az öregségi ellátásokat, miközben az elemzői kar átlagosan kétszázalékos vagy azt el nem érő pénzromlási ütemmel számol.