Medián: 47 százaléka van a Fidesznek, de még nincs kétharmad!

A Fidesz-KDNP a választani tudó biztos szavazók 47 százalékát tudhatja maga mögött, a kormányváltókra 23 százalék szavazna, a Jobbiknak 21 százaléka van, míg az LMP-re csupán 3 százalék adná a voksát - derül ki a Medián felméréséből, amely szerint a vasárnapi választások nagy kérdése inkább az, hogy a jelenlegi kormánypártok ismét kétharmadot szereznek-e.

A választási kampány hajrájában nem a Fidesz újabb győzelme, hanem annak mértéke a kérdés. A Medián március 21. és 25. között 1200 fő személyes megkérdezésével, már az előrejelzés igényével készült felmérése szerint ugyanis a kormánypárt a teljes népesség 36 százalékának, ezen belül a választani tudó „biztos” szavazók 47 százalékának támogatását tudhatja maga mögött.

A választások közeledtével a szavazói aktivitás nagymértékben erősödött: nagyjából két héttel a voksolás előtt a válaszadók 62 százaléka biztosnak gondolta, hogy elmegy szavazni, vagyis többen, mint akár a 2010-es, akár a 2006-os választásokat megelőzően. A két említett választás előtt ugyanennyi idővel csak 56 és 59 százaléknyi „biztos” szavazót mutatott ki a Medián, és az előrejelzés így lényegesen elmaradt a tényleges első fordulós részvételtől (64, illetve 68 százalék). A mostani mozgósítottság különösen annak fényében mondható magasnak, hogy a ciklus közepén sokáig riasztóan alacsony (2012 májusában mindössze 38 százalékos) volt a részvétel mellett elkötelezettek aránya.

Mint mindig, a végső részvételi arányt most is nehéz megjósolni, különösen, hogy a Fidesz fölénye miatt a választás akár „lefutott meccsnek” is tűnhet. A ma még nyitott kérdések száma meghaladja azonban az eldőltekét: meglesz-e a Fidesz–KDNP kétharmada, tovább erősödik-e a Jobbik, bejut-e az új Országgyűlésbe az LMP?

Az új választási rendszer a kormányváltásra törekvő pártokat egyértelműen nehéz helyzetbe hozta, már csak azért is, mert a kampányban hirtelen felbukkant – és meglepetésre országos listát állító – pártok nem elhanyagolható mértékben vehetnek el tőlük szavazatokat. A Medián választást szimuláló felmérése során ezúttal ugyanis a megkérdezettek valóságos (18 pártot felsoroló) szavazólapon ikszeltek, és az összes válaszadó 5 százaléka, ezen belül a választani tudók 7 százaléka jelölte be ezeket a nemrégiben megjelent pártokat.

A baloldali közös listát jelenleg a népesség 18 százaléka (és a választani tudók 23 százaléka) támogatja, ám további 2 százaléknyi szavazó adná a voksát – valószínűsíthetően tévedésből – az „Együtt 2014 Pártra”.

A hosszúra nyúlt szavazócédula vesztesének látszik az LMP is: jelenleg a választani tudók 3 százaléka támogatja, tehát enyhén szólva bizonytalannak látszik, bejut-e a következő parlamentbe, míg az eddig ismeretlen Zöldek Pártja talán épp az LMP-től vesz el 1 százaléknyi voksot. Amennyiben persze a kampány hátralévő napjaiban a baloldali ellenzéknek sikerül önmagát a potenciális szavazói szemében egyértelműbben azonosítania, a most mértnél jobb eredményt érhet el. Az is a kis pártok eredményessége ellen szól, hogy az ő szavazóik körében az átlagosnál jóval alacsonyabb a részvételi hajlandóság.

Figyelemre méltó viszont, hogy a mindig is nagyon elkötelezett szavazótáború Jobbik az utóbbi hónapokban határozottan erősödött, és akár számottevően is javíthat a négy évvel ezelőtti eredményén: a radikális pártot a szavazókorú népesség 1 százaléka támogatja (csaknem másfélszer annyian, mint 2010-ben), ami a választani tudó „biztos” szavazók körében 21 százalékot jelent.

Mindenesetre a végső előrejelzéshez a felmérésben kapott nyers százalékokon túl számos további szempontot érdemes figyelembe venni. Az egyik a már-már kiemelkedő kampánytémává vált gyanított „rejtőzködés”, vagyis annak feltételezése, hogy a mintába kerülő személyek jelentős része egyáltalán nem vagy nem őszintén válaszol a kérdezőbiztosoknak. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben erősödött ez a jelenség: legalábbis a válaszmegtagadási arány, amely nem is olyan régen még ritkán haladta meg a 30 százalékot, most márciusban 40 százalékos volt. A Medián kérdezőbiztosai az elzárkózókat is megpróbálták – a kertkapuban vagy a félig nyitott lakásajtón át – szóra bírni, és több mint a fele mondott is valamit. Az biztos, hogy ebben a körben az átlagosnál kisebb a politikai érdeklődés és a részvételi hajlandóság, de azok többsége, akik elárulták a szavazási szándékukat, a Fidesz támogatásáról nyilatkoztak. Ezzel együtt is elég nagy az a „fekete doboz” amelybe azok sorolhatók, akikről semmit sem sikerült megtudni, és könnyen lehet, hogy az ő voksaik 2-3 százaléknyi többletszavazatot jelentenek a baloldalnak, sőt a többletből a Jobbiknak is juthat.

Kétségtelen, hogy a korábbi választási előrejelzések általában felülbecsülték a Fidesz, és néhány esetben alulbecsülték a Jobbik eredményét. Megfontolásra inthetik a prognózis készítőjét például az időközi választások tapasztalatai, amelyeken a baloldali ellenzék rendre jobban szerepelt, mint 2010-ben. Mindeközben az adatok belső logikája is ellentmondásos. Igaz, hogy a „biztos” szavazók aránya nőtt, ám még mindig 9 százaléknyi az aktív (valószínűleg szavazó), de egyelőre pártot nem választó közönség nagysága, és ebben a körben, ahogy a teljes szavazókorú népességen belül is, minden második ember kormányváltást szeretne. Az adatok alaposabb elemzése arra is rávilágít azonban, hogy a pártot nem választók között jelentősek a Jobbik tartalékai: amikor azt kellett megmondaniuk, milyen valószínűséggel szavaznának a különböző pártokra, a ma még bizonytalanok a Jobbiknak adták az átlagosan legmagasabb pontszámot.

Mindent egybevetve a választás előtt két héttel készült felmérés nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a Fidesznek meglesz-e a minősített többsége, hiszen a becsült 40 százalék körüli listás szavazatarány a kétharmadnál kicsivel több, de kevesebb mandátumot is eredményezhet, ráadásul az egyéni választókerületi eredmények országos felmérés alapján nagyon nehezen kalkulálhatók. A baloldal és a Jobbik versenyfutásából alighanem a „kormányváltók” kerülnek ki győztesen, az LMP parlamentbe jutása viszont kevéssé látszik valószínűnek.