A Munka Törvénykönyvének változásai többek között a felmondási időre vonatkozó szabályozást is érintették. A jogszabályok áttekintése, valamint azok alapos megismerése előnyére válhat, legyen akár munkaadói, akár munkavállalói szerepben.

Felmondás munkavállaló részéről 2015

Felmondás közös megegyezéssel 2015-ben - új munka törvénykönyve

Ha ugyanis nem szabályosan mond fel, vagy adja be felmondását, akkor a jogait ismerő másik fél bizony akár munkaügyi bíróság elé is viheti a helyzetet. A korábbiakhoz képest megváltozott néhány elnevezés. A rendes felmondás helyett ma már csak a felmondás kifejezést használjuk, míg a rendkívüli felmondást  emlegetjük már 2015-ben is. Ami viszont maradt, az a .

Amennyiben 2015-ben sikerül elhelyezkednie, vagy éppen akkor talál egy, a jelenleginél nagyobb anyagi és személyi megbecsülés biztosító munkahelyet, mindenképpen érdemes tájékozódnia a felmondási idővel kapcsolatos aktualitásokról. Egyelőre úgy néz ki, hogy komolyabb változások nem várhatóak 2015-ben sem, de az év első hónapjainak beköszöntével célszerű a vonatkozó, munkajoggal foglalkozó weboldalakat követni.

Ha úgy hozza az élet, hogy a munkaadó felmond, rendkívül fontos, hogy odafigyeljen mindenre, nehogy az Önt megillető jogokat ne kapja meg akár a felmondási időt, akár a  illetően. Persze nyilvánvaló, hogy ebben a lesokkoló helyzetben nem biztos, hogy a törvényi előírásokon jár az esze, sokkal inkább érdekli a jövőbeli megélhetés, valamint az álláskereséssel járó problémák, mégis fontos, hogy higgadtan gondolja át, milyen előnyökre tehetne szert még ebben az elsőre talán kilátástalannak tűnő helyzetben is.

Érdemes már a munkaszerződés aláírásakor odafigyelni a felmondással kapcsolatos előírásokra, hogy tisztában legyen azzal, milyen járandóságokra számíthat, illetve milyen kötelezettségek terhelik a cég felé, ha a helyzet úgy alakul. Akárcsak a munka elkezdésekor, így annak befejezése, felmondás során is fontos, hogy minden írásban történjen. A felmondást mind a munkáltató, mind a munkavállaló kezdeményezheti, munkáltatói oldalról azonban kiemelt jelentőséggel bír, hogy indoklásként milyen okok kerülnek megnevezésre. Ha ugyanis ezekbe jogosan bele lehet kötni, akkor a vége munkaügyi per is lehet.

Mint néhány más esetben, a felmondási időre vonatkozó szabályokkal is igyekszik a jogalkotó a munkavállaló érdekében fellépni. A felmondási idő kezdete az a nap, amikor közli a munkaadóval az ez iránti igényét. E szabálytól eltérni kizárólag úgy lehet, ha az a munkavállaló egyetértésével történik, illetve annak javára.

Ha másik, jövedelmezőbb munkahelyet talált a munkavállaló, vagy a munkaadó döntött úgy, hogy megválik tőle, akkor is le kell tölteni a felmondási időt, amely alapesetben 30 nap. Ez viszont attól függően változhat, hogy mennyi ideje van a munkavállaló alkalmazásban. A felmondási idő ennek megfelelően a következőképpen alakul:

• Három évnél régebbi munkaviszony esetében plusz 3 nap

• Öt év után plusz 15 nap

• Nyolc év után plusz 20 nap

• Tíz év után plusz 25 nap

• Tizenöt év után plusz 30 nap

• Tizennyolc év után plusz 40 nap

• Húsz év után plusz 60 nap az alapnak számító harmincon felül

Minderre azonban igaz, hogy kizárólag a munkaadó részéről történő felmondás esetében érvényes, védve ezzel a munkavállaló érdekeit. Ha ez utóbbi mond fel, akkor marad a harminc napos alap felmondási idő.

Amennyiben határozott időre történt a munkaszerződés megkötése, akkor a felmondási idő nem lépheti túl azt a napot, mely utolsó munkanapként került megnevezésre a kezdetekkor. Szintén a munkavállaló érdekeit szolgálja az szabály, mely szerint a felmondási időre fel kell menteni a munkavégzés alól.

A munkaviszony bármikor megszüntethető a felek közös megegyezésével. Ilyenkor csak a feleken múlik, mikor, milyen búcsúpénzekkel és egyéb feltételekkel válnak el.

A közös megegyezés csak írásban érvényes, ahogy a munkaviszonyt megszüntető minden más nyilatkozat is. Mivel a közös megegyezés feltételeiről a felek szabadon állapodhatnak meg, ebben az esetben különösen fontos az írásos forma. Ennek hiányában utólag igen nehéz lehet azt bizonyítani, miben is egyeztek meg a felek.

Ha a közös megegyezést munkáltató kezdeményezi, a munkavállalónak általában csak akkor áll érdekében elfogadni, ha legalább ugyanazokat a juttatásokat megkapja, mint amelyek a munkáltató felmondása esetén járnának. Itt elsősorban a munkaviszony időtartama alapján járó felmentési időre eső távolléti díjjal és végkielégítéssel kell számolni. Ha a munkáltatónál van kollektív szerződés, akkor az abban meghatározott járandóságokat kell alapul venni. A juttatások meghatározására azért érdemes odafigyelni, mert ebben is teljes szabadságot élveznek a felek, azaz a munkáltatói felmondásnál egyébként járó összegnél kevesebb, illetve több is kiköthető. A megszűnés időpontjáig igénybe nem vett időarányos szabadság pénzbeli megváltása azonban ebben az esetben is kötelező, ez nem megállapodás kérdése.

A munkáltatónak sokszor azért érdeke a közös megegyezésben magasabb juttatást biztosítani, mivel a felmondással szemben a közös megegyezést nem kell indokolni. Munkavállalói szempontból ez azt jelenti, hogy az indokolást nem tartalmazó közös megegyezést utóbb sokkal nehezebb megtámadni, mint a szigorúan munkáltatói indokoláshoz kötött felmondást. A közös megegyezés aláírása előtt így azt is érdemes mérlegelni, hogy a munkáltatónak egyébként lenne-e megfelelő indoka felmondással megszüntetni a munkaviszonyt. Ha ezzel nem, vagy csak kockázatosan élhetne a munkáltató, az felfelé srófolja a közös megegyezésben kialkudható búcsúpénzeket.

Különösen fontos, hogy közös megegyezéssel megszüntethető a munkaviszony akkor is, ha a munkavállaló amúgy felmondási tilalom vagy korlátozás alatt áll. Csak igen magas anyagi ellenszolgáltatás esetén lehet érdekelt egy gyermekgondozási szabadságon, vagy keresőképtelen állományban lévő munkavállaló abban, hogy védettsége ellenére beleegyezzen a munkaviszony megszüntetésébe.

Ha a felek között tanulmányi szerződés is van, annak sorsáról is rendelkezni kell a közös megegyezésben. A munkaviszony megszüntetése ugyanis nem érinti automatikusan a tanulmányi szerződés fennállását. A jogviszony lezárásakor fizetendő díjazások körében érdemes rendezni, hogy a tanulmányokhoz eddig adott munkáltatói támogatást vissza kell-e fizetnie a munkavállalónak, illetve mindenképpen célszerű rögzíteni, hogy a jövőre nézve a felek mentesülnek kötelezettségeik alól - írja Kártyás Gábor.

A közös megegyezés megszüntetheti a munkaviszonyt azonnali hatállyal, vagy egy bizonyos várakozási időtartam közbeiktatásával is, erről is a feleknek kell döntenie, és azt a közös megegyezésben egyértelműen leírni. Utóbbi esetben arról is határozni kell, ezt a közbenső időt a munkavállaló köteles-e munkában tölteni, és ha nem, erre az időszakra jár-e neki valamilyen díjazás. Látható, hányféle formája lehet a közös megegyezéses megszüntetésnek: lehet azonnali hatályú, amely egy magas egyösszegű díjazást biztosít a távozó munkavállalónak, lehet egy hosszabb „felmondási idővel” késleltetett, amelyet ugyan nem kell munkában tölteni, de jár rá díjazás, akár a megállapodás aláírásakor egy összegben, akár havi részletekben, és még sorolhatnánk.

A közös megegyezés lényege tehát, hogy a megszüntetés minden körülményéről a felek maguk állapodnak meg. Éppen ezért csak akkor jogszerű, ha a felek kifejezett, határozott, egyértelmű akaratát tükrözi. Nem felel meg e követelménynek, ha a munkavállaló nem kap kellő gondolkodási időt a közös megegyezés elfogadása előtt, a munkáltató téves tájékoztatást ad az egyéb lehetőségekről (pl. a felmondás esetén járó juttatásokról), vagy jogellenes fenyegetéssel, kényszerítéssel bírja rá a munkavállalót az aláírásra. Ilyen esetekben a közös megegyezés megtámadható. Ez azt jelenti, hogy a munkáltatóval írásban közölni kell az aggályokat, majd ha azt a munkáltató nem fogadja el, vagy 15 napon belül nem válaszol, a munkavállaló 30 napon belül bírósághoz fordulhat. Fontos, hogy a közös megegyezés megtámadása esetén nem lehet közvetlenül a munkaügyi bírósághoz fordulni, első körben mindenképpen meg kell kísérelni a munkáltatóval rendezni a vitát.