Az ún. „adószámos magánszemély" fogalmát az adó jogszabályok nem tartalmazzák, a megnevezés egy gyűjtőfogalom, azokat kell érteni alatta, akik nem egyéni vállalkozóként folytatnak önálló tevékenységet. Mivel ez egy sajátos formája az önálló tevékenység végzésének, egyfajta átmenetet képez az egyéni vállalkozó és az önálló tevékenységet nem folytató magánszemély között.

Egy magánszemély önálló tevékenységet kétféle módon végezhet: egyéni vállalkozóként vagy ha adószámos magánszemély.

Ezt a státuszt azokban az esetekben lehet alkalmazni, amikor egy magánszemély önállóan bevételszerző tevékenységet végez, ám ezt alkalomszerűen, nem rendszeresen, eseti jelleggel teszi. Aki rendszeresen, üzletszerűen végez bevételszerző tevékenységet, annak egyéni vállalkozóvá kell válnia.

Annak érdemes tehát az adószámos magánszemély működési formát választana, aki ritkán, eseti jelleggel kapnak megbízást, egyébként társadalombiztosítási státuszuk rendezett, és tevékenységükhöz nem kötelező vállalkozói engedélyt kiváltani vagy valamilyen „hivatalos" vállalkozási formát választani. Ilyen lehet például, ha valakit felkérnek egy szakértői munka elvégzésére, egy előadás megtartására, valamilyen egyszeri, eseti feladat ellátására. Lényegét tekintve az adószámos magánszemély foglalkoztatási forma semmiben nem különbözik a megbízásos jogviszonytól, leszámítva a díjazás elszámolásának módját.

2010. augusztus 16-ig magánszemélyként az ingatlan bérbeadási tevékenység is csak ilyen (vagy egyéni vállalkozói) formában volt végezhető, ám azóta ezt a tevékenységet adószám nélkül is lehet végezni, azonban azok, akik a tevékenységet ennél a dátumnál korábban kezdték, megtart(hat)ják adószámukat és ezzel együtt számlázhatnak is (akinek nincs adószáma ugyanis számlát nem állíthat ki).

Az adószámos magánszemélynek - mint ahogy a neve is utal rá - adószámmal kell rendelkeznie (ami általában 7-es számmal kezdődik). Ezt a mindenkori T101-es nyomtatványon kell az adóhatóságnál igényelni. Ugyanezen a nyomtatványon lehet/kell nyilatkozni az ÁFA-beli státuszról is. Általában az ilyen formában működő magánszemélyeknek az alanyi ÁFA-mentesség választása indokolt, így ezzel az adónemmel többet nem is kell foglalkozniuk, amíg át nem lépik az alanyi mentesség küszöbértékét (2012-ben ötmillió, 2013-tól várhatóan hatmillió forint).

Az adószámos magánszemély az őt megillető bevételről számlát kell, hogy kiállítson. Fontos azonban tudni azt, hogy az adószámos magánszemély a számlán szereplő összeget csak akkor kapja teljes egészében készhez, ha azt nem egy kifizetőnek minősülő (jogi) személynek adja (azaz ha a vevő magánszemély - pl. korrepetálás esetén). Ha a vevő egy cég vagy bármilyen más jogi szervezet, akkor neki - mint kifizetőnek - le kell vonnia az adószámos magánszemélyt terhelő közterheket és csak a nettó összeget szabad kifizetnie amit az adóbevallás során fel kell tüntetniük.

Melyek a levonandó közterhek? A személyi jövedelemadó, a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási járulék.

A személyi jövedelemadó-előleg (16%) megállapításához azonban a kifizetőnek tudnia kell néhány dolgot. Nevezetesen azt, hogy a magánszemély jövedelemének megállapításához mekkora költséghányaddal számoljon (ennek értéke 10-50 százalékig terjedhet) illetve azt, hogy alkalmaznia kell-e a szuperbruttósítást vagy sem. Ezekről a magánszemélynek nyilatkoznia kell, annak hiányában a 10%-os költséghányadot kell alkalmazni. Fontos különbség az egyéni vállalkozó és az adószámos magánszemély között, hogy mit számolhat el költségként. Ebben a tekintetben az adószámos magánszemélynek korlátozottabbak a lehetőségei az egyéni vállalkozónál (nem számolhat el pl. amortizációt, vállalkozói kivétet és nem választhat átalányadózást, nincs elhatárolható veszteség). Az szja-előleg alapja után aztán meg kell határozni a levonandó nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot (10 illetve 7 százalék - a 1,5%-os munkaerőpiaci járulékot nem kell levonni, sőt, ha valaki nyugdíjasként végez ilyen tevékenységet, a 7 helyett csak 4 százalékot kell tőle levonni).

A levonások után fennmaradó nettó összeg fizethető ki a magánszemélynek, de a kifizetésről bevallást is kell adnia a kifizetőnek, mégpedig a soron következő 08-as adó- és járulékbevallásában, vagyis gondoskodnia kell arról, hogy a bevallásban megadandó azonosító személyes adatok rendelkezésére álljanak.

Nem ér véget azonban a kifizető szervezet teendőinek és terheinek sora a nettó összeg kifizetésével, ugyanis vizsgálnia kell azt is, hogy kell-e az adószámos magánszemélynek történő kifizetés után szociális hozzájárulási adót (27%) fizetnie. Be kell vallani és meg kell fizetni ezt, ha az adószámos magánszemélynek juttatott bevétel meghaladta a mindenkori minimálbér 30 százalékát (2012-ben a 27.900 Ft-ot). Ha ezt az összeget nem éri el a kifizetés, akkor nem keltkezett biztosítási jogviszony, tehát sem szoc.ho. adót nem kell fizetni, sem a járulékokat levonni - azaz csak a személyi jövedelemadó a levonandó. Itt az egy jogügyletre kifizetett összegeket össze kell számítani (vagyis nem lehet megspórolni a járulékokat és a szoc.ho adót úgy, hogy a megbízottnak járó összeget több hónap alatt, 27.900 Ft-nál kisebb részletekben fizetik ki).

Ha az adószámos magánszemély nem kifizetőnek, hanem egy másik magánszemélynek teljesít (pl. egy családi ház felújításához készít szakértői véleményt), akkor az összes közterhet az adószámos magánszemélynek magának kell megállapítania, bevallania nyomtatvány segítségével és megfizetnie a tárgynegyedévet követő hónap 12. napjáig. Ebben az esetben a megkapott ellenértéket úgy kell tekinteni, mint ami már a megfizetendő 27 százalékos egészségügyi hozzájárulást is tartalmazza.

Az alábbi táblázat összefoglalja a -nem nyugdíjasnak - fizetendő közterheket (ha minimálbér 30%-át meghaladó, vagy azt el nem érő összegű a díjazás):

 

*: A megfizetett egészségügyi hozzájárulás összege a személyi jövedelemadó bevallás készítésekor költségként elszámolható (ezért nem alkalmazható a korábban 78 százalékos szabálynak nevezett könnyítés).