Ha elhibáztuk szja-bevallásunkat, még önellenőrzéssel helyesbíthetünk. Az Adó szaklap cikke ennek szabályait mutatja be.

1. Az adómegállapítás

Az önellenőrzés szabályainak ismertetése előtt célszerű megismerkedni azzal, milyen módon lehet Magyarországon az adót megállapítani.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 25. § (1) bekezdése alapján az adót, a költségvetési támogatást
a) az adózó: önadózással,
b) a kifizető és a munkáltató: adólevonással, az adóbeszedésre kötelezett: adóbeszedéssel,
c) az adóhatóság: bevallás alapján kivetéssel, kiszabással, illetőleg utólagos adómegállapítás keretében
állapíthatja meg.

Az Art. tehát azt szabályozza, hogy az anyagi jogszabályokban előírt adót és költségvetési támogatást hogyan, kinek és mikor kell megállapítania. Ezzel szemben az adókra és költségvetési támogatásokra vonatkozó anyagi jogszabályok határozzák meg:

• az adó befizetésére kötelezettek és költségvetési támogatásra jogosultak körét,
• azt a tevékenységet vagy dolgot, amely adókötelezettséget, illetve támogatási jogosultságot von maga után,
• a fizetendő adó, az igénybe vehető költségvetési támogatás alapját és mértékét.

Az Art. – az előbb említettek szerint – az adó megállapításának a következő módjait különbözteti meg:

a) Önadózás: amikor az adót (költségvetési támogatást) az adózó saját maga állapítja meg, és vallja be az adóhatósághoz (Art. 26. §).

b) Az adómegállapítás speciális esete: amikor az adót az adózó helyett a kifizető, munkáltató, illetve az adó beszedésére kötelezett állapítja meg. Az Art. az adózók egyes csoportjaira vonatkozóan kötelezően határozza meg az adózás módját. Kivételt csupán a helyi adók esetében tesz, amikor a magánszemély esetében általánossá teszi a kivetéses adózást.

c) Hatósági adómegállapítás: amikor az adót (költségvetési támogatást) az adózó terhére (javára) az adóhatóság állapítja meg. Az önadózók esetében a hatósági adómegállapításra az adóbevallás ellenőrzése alapján kerül sor, amely történhet az adóbevallás és az adóhatóság rendelkezésére álló adatok egybevetése és ellenőrzése alapján egyszerűsített ellenőrzéssel (Art. 107. §), vagy az általános szabályok szerinti (utólagos) adóellenőrzéssel (Art. 106. §). Az adóhatóság természetesen ugyanazon szabályok alapján vizsgálja az adókötelezettség teljesítését, és állapítja meg az adót (adókülönbözetet), mint amelyek szerint az adózónak kellett (volna) azt annak idején megállapítania. Amennyiben az önadózó az ellenőrzés megkezdéséig adómegállapítási kötelezettségének nem tesz eleget (vagyis nem ad be adóbevallást), az ellenőrzés az adót a rendelkezésre álló bizonylatok alapján állapítja meg, és annak összegét a teljesített pénzügyi befizetésektől vagy visszaigénylésektől függően adókülönbözetként, illetve adóhiányként írja elő.

A nem önadózók esetében az adóhatóság az adót kivetéssel, illetve kiszabással állapítja meg.

A helyi adókat általában (a helyi iparűzési adó kivételével) kivetés, míg az illetéket és a vámot kiszabás útján állapítják meg. Ugyancsak kivetéssel állapítja meg a vámhatóság főszabály szerint az általános forgalmi adót termékimport esetén. Az adó kivetése és kiszabása elsősorban az adózó bejelentése alapján történik, amelyet az Art. több helyen bevallásnak is nevez. Ezt a bevallásnak nevezett bejelentést azonban meg kell különböztetni az önadózás bevallás fogalmától, mivel az adózó az adó megállapításához csupán adatokat közöl (jelent be), a fizetendő adó összegét viszont az adóhatóság állapítja meg.

Az önellenőrzés esetében az adómegállapítási módok közül az önadózás bír jelentőséggel, mivel csak e körben értelmezhető az adózó e jogosultsága.

Az önadózás (Art. 26. §) rendszerében az adózó saját maga számítja ki a fizetendő adóját vagy támogatási jogosultságát, és azt a törvényben meghatározott időszakonként (és határidőig) az adóhatósághoz bevallja és befizeti, illetve a támogatás folyósítását igényelheti. Az adózásnak ez a módja „bizalmi” elven alapul, azaz mindaddig, amíg az adóhatóság a bevallásban szereplő adatok ellenkezőjét nem bizonyítja, azokat valósnak kell tekinteni. A bizonyítás az adóhatóságot terheli, vagyis az adóhatóság az önadózás helyességét ellenőrzés keretében vizsgálhatja, melynek részletes szabályait Art. tartalmazza. A jogi személyekre és az egyéb szervezetekre (függetlenül attól, hogy e szervezetek vállalkozónak minősülnek-e vagy sem) az Art. az önadózási kötelezettséget általános szabályként írja elő. Ez azt jelenti, hogy az e körbe tartozók mind az állami adóhatóságnál, mind pedig az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adók esetében önadózók.

Az előző adózói körben az önadózás alól csupán a vagyonszerzési és a kiszabással megállapított eljárási illeték, továbbá egyes helyi adók (pl. építményadó) képeznek kivételt. Az iparűzési adót ugyanakkor a jogi személy és egyéb szervezet maga állapítja meg.

Magánszemélyek esetében az önadózás nem válik általánossá. A magánszemélynek csak akkor van az állami és az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adókra is kiterjedő általános önadózási kötelezettsége, ha vállalkozónak minősül. Önadózása alól ugyanazok a kivételek érvényesülnek, mint a jogi személyek és egyéb szervezetek esetén.

Azokban az esetekben, amikor nem munkáltatói adómegállapítás, vagy egyszerűsített bevallás beadása történik, a magánszemélynek saját magának kell a személyi jövedelemadót megállapítania, vagyis az ezzel kapcsolatos adóbevallást elkészítenie, és határidőre benyújtania (ez az ún. ’53-as bevallás).

. Az önellenőrzés általános szabályai

2.1. Lehetőség az önellenőrzésre

Az előzőekben leírtak alapján tehát az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot és a költségvetési támogatást az adózó helyesbítheti.

Az önellenőrzés joga az önadózásból következik. Ha ugyanis az adózónak saját magának kell megállapítania és bevallania az adóját és költségvetési támogatását, akkor nem zárható el attól a lehetőségtől, hogy tévedését utóbb módosítsa, vagy mulasztását pótolja.

Az önellenőrzés nem más, mint a bevallott adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének elévülési időn belüli helyesbítése. Ez azt is jelenti, hogy kizárólag a már benyújtott adóbevallás adata helyesbíthető önellenőrzéssel. Fontos szabály, hogy az adóbevallás elmulasztása önellenőrzéssel nem rendezhető.

Az önellenőrzés, mivel az adóbevallási kötelezettséghez kapcsolódik, természetesen csak az Art. 4. § (1) és (3) bekezdésében felsorolt azon kötelezettségekre, jogosultságokra, azaz adókra, illetve támogatásokra terjed ki, amelyet az adózó állapít meg. Így az önellenőrzés értelemszerűen nem terjedhet ki az Art. 4. § (3) bekezdés a) pontja szerint az adóhatóság által megállapított bírságra, késedelmi pótlékra és a költségekre.

Az önellenőrzéssel helyesbíthető adók fogalmi körébe tartozik viszont az önellenőrzési pótlék, mivel azt az adókötelezettségek helyesbítése során az adózónak kell megállapítani [az Art. 168. § (1)-(3) bekezdésében foglaltak szerint] és bevallani, így nem lehet megtiltani, hogy a téves összegben megállapított pótlékot helyesbítse.

Amennyiben az adózó az önellenőrzési pótlékot téves összegben vallotta be, a helyesbítésre az önellenőrzésre vonatkozó általános szabályok szerint jogosult. Az adózó önellenőrzési jogával csak az adómegállapításra vonatkozó elévülési időn [Art. 164. § (1) bekezdés] belül, és az adóhatósági ellenőrzés megkezdéséig élhet.

2.2. Az önellenőrzés lefolytatása

Az Art. 49. § (3) bekezdése szerint önellenőrzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint, a helyesbítendő adóra előírt bevallási időszakra, az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül lehet helyesbíteni. Az önellenőrzés az adóalap, a feltárt adó, költségvetési támogatás és – ha törvény előírja – az önellenőrzési pótlék megállapítása, a helyesbített adóalap, a helyesbített adó, költségvetési támogatás, valamint a pótlék bevallása és egyidejű megfizetése, illetőleg az adó, költségvetési támogatás igénylése.

Az önellenőrzés adónként, költségvetési támogatásonként az Art 1. számú mellékletében részletezett bevallási időszakhoz kapcsolódik, ami annyit jelent, hogy mindig a hiba elkövetésének időszakáról benyújtott (havi, negyedéves, éves) bevallást kell módosítani.

Az önellenőrzést az adókötelezettség keletkezése idején (azaz a hiba elkövetése, mulasztás bekövetkezése) hatályos adójogszabályok alapján kell elvégezni akkor is, ha az adott adónem időközben megszűnt és az azt megalapozó anyagi jogszabályok már nincsenek hatályban.

Az Art. 49. § (3) bekezdése lehetővé teszi az adóalap önellenőrzéssel történő helyesbítését. Ez a lehetőség azonban nem vonatkozik az adóalap egyes számítási tényezőinél elkövetett hiba tételes önellenőrzésére, tehát a bevallás kitöltésénél elkövetett (adóalapot, adót közvetlenül nem érintő) hiba nem javítható ki önellenőrzéssel, az – amennyiben az adóhatóság nem tudja feldolgozni – javítással, egyéb esetben – amennyiben az adott nyomtatványon van rá lehetőség – adózói javítással (helyesbítéssel) módosítható.

Az Art. 49. § (3) bekezdése pontosan meghatározza azt a cselekvési sort, amely megvalósítja az önellenőrzés tényét. Ebből következően, ha az adózó a nevesített feladatokat nem végzi el, az önellenőrzés nem, vagy csak részben valósul meg.

Az önellenőrzéssel feltárt adót és költségvetési támogatást – a magánszemély jövedelemadója kivételével – a feltárás időpontjában nyilvántartásba kell venni. A nyilvántartásból ki kell tűnnie az eredeti bevallási kötelezettség és a helyesbítés időpontjának, a helyesbített adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének. A nyilvántartáshoz mellékelni kell a helyesbítés szöveges indokolását, valamint az önellenőrzési pótlék számítását.

Az önellenőrzési nyilvántartás elsősorban ellenőrzési célokat szolgál, mivel az adóhatóság az ellenőrzése során az önellenőrzés helyességét és a pótlék kiszámítását ugyanúgy vizsgálja, mint az egyéb adóbevallásokat. A nyilvántartásokat, bizonylatokat, számításokat az elévülési időn belül az adózónak meg kell őriznie.

Az Art. 49. § (3)–(4) bekezdésében foglaltak alapján az önellenőrzéssel helyesbített adót a törvényben előírt módon nyilvántartásba kell venni, be kell vallani a felszámított önellenőrzési pótlékkal együtt, továbbá – amennyiben az önellenőrzés pótlólagos fizetési kötelezettséggel jár – meg kell fizetni. Amennyiben az adózó az önellenőrzéssel feltárt adókülönbözetet bevallja, de az egyéb fenti kötelezettségének nem tesz eleget, az önellenőrzést el kell fogadni, de ez egyéb szankcióval jár.

Ha az önellenőrzésnek a jogszabály által előírt nyilvántartásba vétele marad el, az adminisztratív mulasztás, amely az Art. 172. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt mulasztási bírsággal sújtható.

2.3. Az önellenőrzés bevallása

Az Art. 50. § (1) bekezdése alapján az adózó önellenőrzését a helyesbített adóalapot, adót és költségvetési támogatást tartalmazó nyomtatvány (önellenőrzési lap) benyújtásával teljesíti. E szabály 2012-ben lépett hatályba, korábban a hiba feltárása és a bevallás között 15 napos határidőt engedett a törvény.

Figyelemmel az Art. 168. § (3) bekezdésére, az önellenőrzés benyújtásának időpontjáig kell az önellenőrzési pótlékot felszámítani.

Az Art. 50. § (3) bekezdése alapján önellenőrzéssel csak azt az adót, költségvetési támogatást lehet helyesbíteni, amely helyesbítésének összege az 1000 forintot, a helyi adó, a magánszemélyek jövedelemadója és egészségügyi hozzájárulása esetében a 100 forintot meghaladja. Ebből következően, ha valamely adónemben vagy költségvetési támogatásban – egy bevallási időszakon belül – a helyesbítés összege 1000 forint, illetve magánszemélyek jövedelemadója, egészségügyi hozzájárulása és a helyi adó 100 forint alatt van, az önellenőrzést nem kell végrehajtani.

Az önellenőrzést – mint minden más bevallást – az adózón (törvényes képviselőjén) túlmenően annak meghatalmazottja, megbízottja is benyújthatja.

Az Art. 7. § (1) bekezdése alapján a magánszemélyt az adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium előtt – ha nem kíván személyesen eljárni – törvényes képviselője, képviseleti jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász, adószakértő, okleveles adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja, környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos ügyben termékdíj ügyintéző szakképesítéssel rendelkező személy is, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt eseti meghatalmazás, megbízás alapján más nagykorú személy képviselheti. Az egyéni vállalkozó magánszemélyt az adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium előtt a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja is képviselheti.

Jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetet az adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium előtt a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkező személy vagy munkaviszonyban álló jogtanácsos, a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú tag, alkalmazott, megbízás alapján eljáró jogtanácsos, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász, adószakértő, okleveles adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja, környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos ügyben termékdíj ügyintéző szakképesítéssel rendelkező személy is képviselheti.

A meghatalmazásnak tartalmaznia kell a kiállítás időpontját, valamint a meghatalmazott és a meghatalmazó mindazon adatait, amelyből a meghatalmazó és a meghatalmazott személye egyértelműen megállapítható.

Az állandó meghatalmazás, megbízás – a külön jogszabályban meghatározott feltételek teljesítésén túl – az adóhatóság előtti eljárásban akkor érvényes, ha azt az adózó vagy képviselője az adóhatóság által rendszeresített formanyomtatványon jelenti be.

Az Art. 175. § (1) bekezdése szerint az adóhatóság az adókötelezettségek teljesítéséhez nyomtatványt rendszeresíthet különösen a bejelentésre, a bevallásra, a költségvetési támogatás előlegének, gyakoribb igénybevételének igénylésére, az adatszolgáltatásra, a bevallás kiegészítésére szóló felhívásra tett nyilatkozatra, az önellenőrzésre, az adófizetésre, átvezetésre és az adófolyószámla egyeztetésére.

2008. január 1-jétől kezdődően jelentős változások történtek az önellenőrzésre alkalmas nyomtatványoknál. A korábbi önellenőrzési bevallások helyett az eredeti bevalláson lehet az önellenőrzést megtenni (vagyis azon, ahol az adózó a kötelezettséget bevallotta), hasonlóan a ’08-as, illetve az áfa bevalláshoz (mely akkoriban már egy nyomtatványcsomagban tartalmazta az önellenőrzési lapot). A 2007. december 31. előtti időszakra vonatkozóan megmaradtak a speciális bevallások, azonban 2008. évre, valamint az azt követő időszakokra vonatkozóan ezeket már nem lehet alkalmazni.

Áfabevallások esetében a 2008. és az azt megelőző évek és időszakok önellenőrzésére szolgál a 08310-es bevallás. A 2008. évet követő években mindig az adott évre rendszeresített ’65-ös típusú nyomtatványon kell az adott évre eső időszakok önellenőrzését elvégezni (pl. 0965, 1065 stb.) Az általános forgalmi adó a ’31-es típusú általános önellenőrzési nyomtatványon nem helyesbíthető.

A nyomtatványok mellett az is változott, hogy míg korábban „csak” a kötelezettség különbözetét kellett bevallani a (jellemzően ’31-es) nyomtatványon, addig az új „rendszer” szerint az önellenőrzés keretében meg kell ismételni a bevallást a helyes adatokkal, ezek mellett ki kell tölteni az önellenőrzési lapot is. Az adóhatósági adatfeldolgozás ugyanis a teljes bevallást „cseréli”, vagyis nem az önellenőrzési lapon szereplő kötelezettségkülönbözet alapján számolja ki az új adóösszeget, hanem az adózó által újonnan beküldött adatok alapulvételével.

Az Art. 50. § (2) bekezdése alapján azt az adót, illetve költségvetési támogatást, amelyről rendelkező jogszabály az önellenőrzés időpontjában nincs hatályban, egyéb befizetés, illetve egyéb támogatás jogcímén kell bevallani és megfizetni, illetve visszaigényelni.

Az alkalmazandó bevallásnyomtatvány attól függ, hogy mikor szűnt meg az adott adónem, illetve mi volt az utolsó nyomtatvány, ahol az adónemet be lehetett vallani. Amennyiben az adótípus 2008 előtt szűnt meg, úgy – az előző bekezdés figyelembevételével – általánosságban a ’31-es bevalláson lehet az önellenőrzést megtenni. 2008 után megszűnt adónemek vonatkozásában az utolsó nyomtatvány alkalmazandó, vagyis például a televíziókészülék üzembentartási díj esetében a ’01-es bevalláson lehet önellenőrizni.

2.4. Az önellenőrzés során feltárt különbözet megfizetése

Az Art. 51. § (1) bekezdése alapján a helyesbített adó, a költségvetési támogatás és a megállapított önellenőrzési pótlék a helyesbített összeg és a pótlék bevallásával egyidejűleg esedékes.

A fenti rendelkezés alapján a helyesbített adót, a költségvetési támogatást és a megállapított önellenőrzési pótlékot az Art. 50. § (1) bekezdésében foglalt bevallás benyújtásával egyidejűleg meg kell fizetni.

2.5. Az önellenőrzés „következményei”

Az önellenőrzésben pótlólagosan bevallott kötelezettség alapján módosul az adózó adófolyószámlája az Art. 43. § (1) bekezdése szerint.

Az Art. 169. §-a alapján az adózó az önellenőrzéssel megállapított helyesbített adóalap, adó, illetve költségvetési támogatás bevallásával mentesül az adóbírság, mulasztási bírság alól, a helyesbített meg nem fizetett adó, jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás, továbbá az önellenőrzési pótlék megfizetésével az önellenőrzés időpontjáig esedékes késedelmi pótlék alól.

Amennyiben az önellenőrzés befizetési kötelezettséget eredményez, de azt az adózó az önellenőrzés esedékességi időpontjáig nem fizeti meg, akkor késedelmi pótlék terheli. Az adó vagy a jogosulatlanul igénybe vett támogatás befizetésének elmulasztása esetén annak eredeti esedékességi időpontjától a megfizetés napjáig, az önellenőrzési pótlék megfizetésének elmaradása esetén pedig az önellenőrzés esedékességének napjától a tényleges megfizetéséig késedelmi pótlék terheli az adózót.

Ha az adózó önellenőrzést végzett, akkor e tekintetben mentesül a késedelmi pótlék, illetve a mulasztási bírság alól. Az Art. 165. § (1) bekezdése szerint az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától késedelmi pótlékot kell fizetni. Az adózó az önellenőrzéssel (kivéve a saját javára szóló önellenőrzést) azt állapítja meg, hogy valamely adókötelezettségét nem az eredeti esedékesség időpontjában vallotta be (és általában nem is fizette meg). A szabályszerű önellenőrzés késedelmi pótlékot kizáró hatása elsődlegesen erre az esetre vonatkoztatható. Amennyiben az adózónak az eredeti kötelezettsége alapján számítottak fel késedelmi pótlékot (mert bevallotta ugyan, de az esedékességkor nem fizette meg), és utóbb ezen összeget önellenőrzéssel saját javára helyesbíti (csökkenti), az annak idején jogszabályszerűen felszámított késedelmi pótlékot szabályszerű önellenőrzés esetén az adózó jelzése alapján az adóhatóság törli.

Az önellenőrzés a bevallás „helyretételét” jelenti. A beérkező önellenőrzési nyomtatvánnyal az adózó olyan helyzetbe kerül, mintha kötelezettségét már az eredeti esedékességkor jogszabályszerűen teljesítette volna. Ebből adódóan az adóhatóság vizsgálata is az önellenőrzéssel helyesbített bevallásra terjed ki, és ehhez viszonyítva állapítja meg az esetleges adóhiányt vagy adótöbbletet.

Az Art. 1. számú melléklet I. A) 6. pontja alapján a tárgyévben végzett, valamely korábbi adóbevallási időszakot érintő önellenőrzés, a határidőt követően benyújtott bevallás, illetőleg az utólagos adómegállapítás nem érinti a tárgyévi adóbevallás gyakoriságát.

A tárgyévi bevallás gyakoriságát általában az adóévet megelőző második év adatai alapján kell meghatározni. Önellenőrzésre – a korlátozó körülmények figyelembevételével – bármikor sor kerülhet, aminek eredményeként értelemszerűen módosul a korrigált időszak adókötelezettsége. Az utólagos adóellenőrzés ugyancsak befolyást gyakorolhat a vizsgálattal érintett időszak és költségvetési kapcsolat összegére. Ezek az utólagos, a tárgyévben végzett (jogerőre emelkedett) módosítások, valamint a késve beadott bevallás azonban nem érintik a tárgyévi bevallás gyakoriságát, megakadályozva ezzel azt, hogy az adózók nem valós önellenőrzés, pótló bevallás benyújtásával a valóstól eltérő bevallási gyakoriságot teremtsenek az adóévre vonatkozóan.