A válóperes ügyvédeknek laikusok számára meglepő tapasztalataik vannak arról, hogy a házastársak inkább másnak adnak egy vitatott vagyontárgyat, mint hogy volt házastársuké legyen. Egyszer, amikor az ügyvédek egy két éve tartó vagyonjogi perben egyezségkötésre próbálták rábeszélni ügyfelüket, ő a következőt mondta: – Én inkább tovább harcolok! Inkább önöknek fizetek munkadíjat, mint hogy az is az övé legyen. – A per egyébként fél évvel később, egyezséggel zárult – mesélte dr. Pál András, az Ötvenentúl.hu tanácsadója.

Egyezségkötés

Szinte mindenki egyetért abban, hogy legjobb, ha a házastársak közös vagyonuk elosztásakor meg tudnak egyezni akár a hányadrészeket illetően, akár a javak konkrét szétosztásakor.
Ezt a bölcs hozzáállást a házaspárok többsége csak addig tartja járható útnak, ameddig mások válnak. Ha már az ő kanapéjukról, bankszámlájukról, lakásukról, nyaralójukról vagy cégükről van szó, nehezebben látják be, hogy a közösen megszerzett vagyont el kell osztani.

Ritka példa, amikor az egyik fél könnyen lemond a nagy értékű vagyontárgyakról. László és Klára 32 év után vált el, mert kiderült, hogy a férjnek 10 éve barátnője van. László úgy kompenzálta félrelépését, hogy felesége és két felnőtt gyermeke javára lemondott XI. kerületi lakásukról és balatoni nyaralójukról.
Marcsi és Gyuri szintén egy harmadik személy miatt vált el, 28 év után. Ők úgy gondolták, hogy a lakás maradjon azé, aki a házasságban is bent maradt, azaz Marcsié. Közös ingóságaikat viszont mértani pontossággal osztották el: még a könyvespolcot is megfelezték. Ez a kínos precízség később meghozta gyümölcsét: ha a gyerekekről, unokákról van szó, tökéletes a harmónia.

Irány a bíróság

Nem ilyen egyszerű a helyzet, ha közös cégekről van szó, vagy a felek nem tudnak túllépni egyéni sérelmeiken. És persze az sem természetes, hogy valaki lemond mindenről, mert lelkiismeret-furdalása van.

Amennyiben a felek nem tudnak megállapodni, a közös vagyonuk elosztásáról a bíróság rendelkezik. Ha már az életközösség megszűnésekor látszik, hogy a pár nem képes megegyezni, a vagyonmegosztási kérelmet már a válási keresettel együtt benyújthatják.
Gyakran előfordul, hogy először úgy látszik, a házaspár meg tud egyezni, és csak később, egy bizonyos vagyontárgy miatt robban ki a háború. A jogrendszer számukra is kínál megoldást: a házassági kötelék felbontása után is kérhetik, hogy a bíróság döntsön a vagyon megosztásáról.

Az illetékes bírói szerv a tárgyalások során természetesen mindig arra ösztönzi a volt házastársakat, hogy próbáljanak megegyezni, sőt kötelessége, hogy elősegítse a felek teljes kibékülését és a házastársi életközösség helyreállítását. Ha ez nem sikerül, jöhet az igazságszolgáltatás: a felosztás a felek életközössége alatt szerzett és a vagyonmegosztás pillanatában létező közös vagyont érinti.

– Sok esetben a felek nem gondolnak arra, hogy közös vagyon nem kizárólag a házasság megkötését követően keletkezik, hanem már az ezt megelőző együttélés időszakában is. Ezért sokszor a vagyonjogi perek egyik fő vonulata annak bizonyítása, hogy pontosan mikortól élnek együtt a felek oly módon, hogy az életközösségnek minősül. Ennek bizonyítása 20-30 év távlatában sokszor nem egyszerű – mondta dr. Pál András.

Osztozkodás helyett megosztás

A magyar családjogi törvény szigorú és következetes. Főszabályként kimondja: az életközösség ideje alatt szerzett javak egyenlő arányban illetik a házastársakat. A javak felbecsülésekor a tárgyalás időpontjában meglévő értéket kell számítani, és nem a beszerzési árat. A bíróság az ingatlanok értékesítésére igazságügyi szakértőt rendel ki, aki a lakás piaci forgalmi értékét határozza meg.

Egyáltalán mi tartozik a közös vagyonba?

A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt

• akár együttesen,
• akár külön-külön szereztek, teljesen mindegy, hogy az melyikük nevén van nyilvántartva, vagy hogy melyikük vásárolta meg ténylegesen.

Nem tartozik a közös vagyonhoz, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik.

Mi számít különvagyonnak?

A Családjogi törvény 28. § (1) szerint a házastárs különvagyonához tartozik:

• a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy,
• a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy,
• a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy,
• a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy.

Az a különvagyonhoz tartozó tárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, 15 évi házassági együttélés után közös vagyonná válik.

Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. Közös vagyon továbbá a feltalálót, újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj.

Mikor kerülhet sor vagyonmegosztásra?

Vagyonmegosztásra nem csak a házasság felbontásakor, hanem a házasság alatt is sor kerülhet, akár bíróság által, akár a felek által kötött szerződés formájában.

A vagyonközösséget a házassági életközösség fennállása alatt a bíróság fontos okból bármelyik házastárs kérelmére megszüntetheti.

Az erre irányuló kérelmet a házasfelek csak közösen terjeszthetik elő. A kérelemben meg kell jelölni azt az okot, amely miatt a vagyonközösség megszüntetését kérik (pl. a másik házastárs káros vagyonjogi hatásokat is eredményező magatartása).

A bíróság ebben az esetben a jövőre nézve szünteti meg a vagyonközösséget. Az eljárás a vagyonközösség megszüntetésére irányul, és nem az addig keletkezett vagyoni igények rendezésére. A bíróság végzésének jogerőre emelkedését követő hónap utolsó napját követően a házasfél külön vagyona lesz minden általa szerzett vagyon, az ahhoz kapcsolódó kezelési, rendelkezési joggal és felelősséggel együtt. Harmadik személyekkel szemben megszűnik a házastársaknak az egymás ügyleteiért való korlátozott felelőssége, és az ügyletkötésben részt nem vevő házastárs hozzájárulásának a vélelmezése.

A házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség is véget ér, és bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását is. Ennek során nemcsak a meglévő vagyontárgyaknak a felek közötti elosztását lehet igényelni, hanem a megtérítési igények (beruházások, adósságok törlesztése, stb.) rendezését is.

A felek közötti megállapodás létrejöhet:

• peren kívül vagy
• perben (bíróság által jóváhagyott egyezséggel).

A peren kívüli megállapodáshoz nem kell a bíróság jóváhagyása és az a Csjt. értelmében alapvetően nincs alakszerűséghez kötve, vagyis létrejöhet akár szóban, akár írásban, de még ráutaló magatartással is, kivéve, ha más jogszabály mégis meghatározott formához köti (pl. ingatlanra vonatkozóan a Ptk.).

A perbeli egyezség megkötése lehet:

• kötelező (pl. a megegyezéses bontásnál), de
• létrejöhet pusztán a felek akaratából is.

Bár a megállapodás tartalmát a felek határozzák meg, fontos, hogy az egyezség a felek akaratát egyértelműen tükrözze, és az végrehajtásra is alkalmas legyen. Amennyiben ugyanis a felek megállapodása teljesíthetetlen, végrehajthatatlan kitételeket tartalmaz, az ilyen egyezség jóváhagyását a bíróságnak meg kell tagadnia.

Az egyezség jóváhagyása jogerős megtagadásának következménye az, hogy a tárgyban - hacsak a felek a per megszüntetését nem kérik - a bíróság dönt. A bírósági ítélettel történő rendezésnél a felek teljes vagyoni helyzetét fel kell deríteni. A bírói döntés (ítélet) elengedhetetlen segédeszköze a vagyontárgyak, jogok, kötelezettségek számbavétele, a vagyonmérleg. Fontos azonban, hogy a számbavétel érdekében a bíróság hivatalból nem folytathat le bizonyítást, hanem a felek által rendelkezésre bocsátott peradatok alapján kell valamennyi igényről döntenie.

Az érvénytelenítési és a bontókeresettel a házassági viszonnyal összefüggő vagyonjogi kereset is összekapcsolható, illetve az ilyen igény viszontkeresettel érvényesíthető. A vagyonjogi keresetre a házassági perekre vonatkozó különleges szabályokat nem kell alkalmazni, az teljesen hétköznapi vagyonjogi pernek minősül. Ha a bíróság a házassági kötelék kérdésében részítélettel dönt, akkor a vagyonjogi kereset tárgyában a per csak a részítélet jogerőre emelkedése után folytatható. Ha a felek a kötelék és a vagyonjog kérdésére egyaránt kiterjedő ítélet ellen csak a vagyonjogi kérdésekben terjesztenek elő fellebbezést, a kötelék kérdésében hozott ítéleti rendelkezés jogerőre emelkedik, és arra a fellebbezési kérelem és a csatlakozó fellebbezés utólag sem terjeszthető ki.