Kinek kell a hozzájárulást megfizetnie ?

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 195. §-a biztosítja az a lehetőséget, hogy több munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződésben egy munkakörbe tartozó feladatok ellátásában állapodhatnak meg.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 23. § (1) bekezdése szerint a munkaadó a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát (a továbbiakban: kötelező foglalkoztatási szint).

Az Mt. 195. §-a szerinti foglalkoztatók körében felmerült kérdés, hogy a rehabilitációs hozzájárulás tekintetében melyik munkáltatónál vehető figyelembe a munkavállaló az átlagos statisztikai állományi létszám megállapítása során.

Az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 7. pontja határozza meg a munkaadó fogalmát, mely szerint az Mmtv. alkalmazásában munkaadónak minősül a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 58. § (5) bekezdés c) pontja szerinti munkaadó. Ez utóbbi szerint munkaadó: az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, illetve magánszemély és annak jogi személyiséggel nem rendelkező társasága, aki munkavállalót foglalkoztat, vagy foglalkoztatni kíván.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 16. § (4b) bekezdése szerint több munkáltató által létesített munkaviszony esetén a munkáltatók a munkaviszony létesítésével egyidejűleg kötelesek írásban az adókötelezettségek teljesítésére egy munkáltatót kijelölni, továbbá a kijelölt munkáltató személyéről a munkavállalót tájékoztatni. Kijelölés hiányában a több munkáltató által létesített munkaviszonyból eredő adókötelezettségek teljesítésére a munkaviszonyban érintett bármely munkáltató kötelezhető. A kijelölt munkáltató a munkavállaló tekintetében adókötelezettségeit saját nevében teljesíti. Az Art. 16. § (4) bekezdés szerinti bejelentésben a kijelölt munkáltató bejelenti az ugyanazon munkaviszony tekintetében a további foglalkoztató (e § alkalmazásában a továbbiakban: további foglalkoztató) adóazonosító számát, nevét, elnevezését, székhelyének címét, valamint a több munkáltató által létesített munkaviszonyban való részvétele kezdetét és a munkaviszonyból való kilépésének idejét. A bejelentés határidejére a (4) bekezdés a) és b) pontja megfelelően alkalmazandó.

Az idézett rendelkezések alapján megállapítható, hogy több munkáltató által létesített munkaviszony esetén a munkavállaló az átlagos statisztikai állományi létszám meghatározásakor azon munkáltató tekintetében vehető figyelembe, amelyik az Art. 16. § (4b) bekezdése alapján az adókötelezettségeket teljesíti.

A munkaadó a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományi létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek átlagos statisztikai állományi létszáma nem éri el a létszám öt százalékát, vagyis a kötelező foglalkoztatási szintet. (Lásd a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.). 23–24. §.)  

A 2014. évi tájékoztató teljes anyaga

Az innovációs járulék fizetésére kötelezettek köre

A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény (a továbbiakban: Atv.) 3. § (1) bekezdése szerint az innovációs járulék megfizetésére – meghatározott kivételekkel – az Szt. hatálya alá tartozó belföldi székhelyű gazdasági társaságok kötelezettek. E körbe a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a részvénytársaság tartozik a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 3:89. §-a szerint.

Az Atv. idézett rendelkezéséből következően nem kötelezett innovációs járulék fizetésére a külföldi székhelyű gazdálkodó, az egyéni vállalkozó, a polgári jogi társaság, az építőközösség, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi kereskedelmi képviselete, továbbá az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (Eva-tv.) szerinti bevételi nyilvántartást vezető közkereseti társaság, betéti társaság, illetve a kisadózó vállalkozások tételes adójának alanyai sem. Szintén nem terheli járulékfizetési kötelezettség azt a gazdálkodót, amely annak ellenére, hogy az Szt. alanya, nem minősül gazdasági társaságnak. Ilyen például a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, az egyéni cég, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, a társasház, az erdőbirtokossági társulat, az ügyvédi iroda, az MRP szervezet, az egyház, az alapítvány, az egyesület, a költségvetési intézmény.

Az Atv. egyes rendelkezései további kivételeket nevesítenek, így az előzőekben felsorolt szervezeteken kívül mentes az innovációs járulékfizetési kötelezettség alól:
- az üzleti év első napján a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv-tv.) szerint mikro-, vagy kisvállalkozásnak minősülő gazdasági társaság [Atv. 3. § (2) bekezdés];
- a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Nemzeti Vagyon Zrt., a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdasági társaság [Atv. 3. § (2) bekezdés];
- a jogelőd nélkül alapított gazdasági társaság és annak előtársasága a cégbejegyzés évében [Atv. 3. § (3) bekezdés];
- a közhasznú nonprofit gazdasági társaság [Atv. 3. § (3) bekezdés].

 A gazdasági társaságok besorolása a Kkv-tv. alapján

A besoroláshoz szükséges gazdasági mutatók

A kkv kategórián belül mikrovállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek
- összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb, és
- éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg [Kkv-tv. 3. § (3) bekezdés].

A kkv kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek
- összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és
- éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg [Kkv-tv. 3. § (2) bekezdés].

Ahhoz, hogy egy gazdasági társaság a Kkv-tv. rendelkezései alapján mikro- vagy kisvállalkozásnak minősüljön, a foglalkoztatottak létszámára vonatkozó feltételnek minden esetben teljesülnie kell, míg az éves nettó árbevételre, illetve a mérlegfőösszegre előírt vagylagos kritériumok közül elegendő az egyik teljesülése.

A Kkv-tv.-ben euróban meghatározott összegek forintra történő átszámításakor a Magyar Nemzeti Bank által megállapított, a vállalkozás üzleti évének lezárásakor – általános esetben a december 31-én – érvényes deviza-középárfolyamot kell alkalmazni (naptári év szerinti üzleti évet feltételezve). Újonnan alapított vállalkozás esetén a tárgyévet megelőző év utolsó napján érvényes, MNB által megállapított deviza-középárfolyamot kell alkalmazni (tehát a tevékenységét 2014-ban kezdő vállalkozásnál a 2013. december 31-eit).

A Kkv-tv. 5. § (1)–(2) bekezdése határozza meg azt, hogy a fent részletezett mutatószámokat milyen nyilvántartások alapján kell figyelembe venni. E szerint az utolsó összevont (konszolidált) beszámoló, ennek hiányában az éves beszámoló vagy az egyszerűsített éves beszámoló adatai alapján kell a besorolást elvégezni. Amennyiben a gazdasági társaság működési ideje 1 évnél rövidebb – például átalakulás esetén a jogutód első adóéve –, az adatokat éves szintre kell vetíteni. Az évesítést úgy kell elvégezni, hogy az értékesítés nettó árbevételének összegét el kell osztani a beszámolóval lefedett működési napok számával, majd ezt megszorozni az adott naptári év napjainak számával. A foglalkoztatotti létszám, illetve a mérlegfőösszeg adatának évesítésére azonban ezek jellegéből következően nincs mód, így ezeket változatlanul hagyva, éves szintű mutatóknak kell tekinteni.

Az egyszerűsített vállalkozói adó alanyai esetében úgy rendelkezik a Kkv-tv. 5. § (1) bekezdése, hogy az Eva-tv. hatálya alá tartozó vállalkozás minősítése a saját nyilvántartása szerint, a foglalkoztatotti létszám alapján történik. Az Eva-tv. hatálya alá tartozó vállalkozás kkv-nak történő minősítéséhez a vállalkozásnak foglalkoztatotti létszámra vonatkozó nyilvántartással kell rendelkeznie.

Tekintettel arra, hogy az idézett rendelkezés általánosságban határozza meg az egyszerűsített vállalkozói adó alanyai esetében a minősítés alapját, így a nem bevételi nyilvántartást vezető eva-alany belföldi gazdasági társaságok méret szerinti besorolásakor is kizárólag a foglalkoztatotti létszámot kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy ezek a társaságok rendelkeznek beszámolóval (hiszen az Szt. alanyai).

Habár az Atv. 3. § (3) bekezdése mentesíti az innovációsjárulék-fizetés alól az újonnan alapított társaságokat a cégbejegyzés évében, érdemes megjegyezni azt, hogy az újonnan alapított vállalkozások, amelyek még nem rendelkeznek beszámolóval, az üzleti tervben foglalt adatok alapján végzik el a besorolást mindaddig, amíg a beszámolót el nem fogadják. Az újonnan alapított vállalkozásoknak az üzleti tervben foglalt adatokat nem kell évesíteni.

Az Atv. 2011. december 31-éig hatályos szövege a kis- és mikrovállalkozás fogalmi meghatározásánál csak a Kkv-tv.-nek a fent ismertetett gazdasági mutatószámokat tartalmazó rendelkezéseire utalt. Ez azt jelentette, hogy a vállalkozási méret meghatározásánál kizárólag e mutatókat kellett figyelembe venni, a Kkv-tv. további szabályait nem.

A 2012. január 1-jétől hatályos módosítás értelmében kikerült az Atv. szövegéből a Kkv-tv.-nek a mutatókra utaló rendelkezési helye. Mindez azt jelenti, hogy az új szabályozás értelmében a méret szerinti besorolás meghatározásához – azaz esetlegesen az innovációs járulék alóli mentesség megállapításához – a Kkv-tv. összes rendelkezését figyelembe kell venni, így különösen az alábbiakban ismertetett, a kapcsolódó, partner vállalkozások adataira, az állami és önkormányzati tulajdonra, illetve a kétéves szabályra vonatkozó rendelkezéseket.

A módosítás azt eredményezte, hogy bővült az innovációs árulék-fizetésre kötelezettek köre, továbbá a gazdasági társaságok méret szerinti besorolása azonos elvek alapján történik az innovációs járulék, illetve a társasági adó rendszerében.