A hitelbiztosítéki érték a jelzáloghitel fedezetéül szolgáló ingatlanoknak a hitelnyújtás alapját képező együttes értéke. A jelzálog-hitelintézet tevékenységének egyik garanciális szabálya, hogy a jelzáloghitelekből eredő tőkekövetelések állományának mértéke nem haladhatja meg a hitelbiztosítéki érték hetven százalékát.

A jelzálog-hitelintézet a hitelbiztosítéki érték megállapításához szükséges, az ingatlanok értékesítésével kapcsolatos illetékhivatali adatokat - az illetékalanyok személyes adatainak kivételével - a Hpt. banktitokra vonatkozó rendelkezéseinek megtartásával használhatja fel.

Értékmegállapítási szabályzat

A hitelbiztosítéki érték megállapításának módszertani elveit jogszabály határozza meg. Ennek alapján a jelzálog-hitelintézet hitelbiztosítéki értékmegállapítási szabályzatot készít, amelyet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete hagy jóvá.

Jelzáloghitelek esetében a fedezetként felajánlott ingatlanról, az értékbecslő által meghatározott, és a pénzintézet által elfogadott érték, mely a 25/1997. (VIII.1.) Pénzügy Minisztériumi rendeleten alapul. Fontos tudni, hogy a Hitelbiztosítéki Érték nem azonos a forgalmi értékkel, általában 5-20 %-al alacsonyabb annál.

A Hitelbiztosítéki Érték (más néven: Likvidációs Érték, Menekülési Érték) és a Forgalmi érték közötti különbséget elsősorban az ingatlan forgalomképessége, másodsorban az adott pénzintézet fedezet értékelési politikája határozza meg.

Egy budapesti használt lakás esetében 10-15% a Forgalmi Érték és a Hitelbiztosítéki érték közötti különbség, azonban ez vidéki családi ház esetében akár 20% is lehet.

Tehát minél nehezebben értékesíthető egy ingatlan, annál nagyobb a különbség.

Az új építésű ingatlanok esetében egyes pénzintézetek az adásvételi szerződés szerinti vételárat elfogadják Hitelbiztosítéki Értékként, megfelelő feltételek fennállása esetén.

Habár nem a fogalom meghatározásához tartozik, mégis fontos kiemelni, hogy a számítás alapját képző Forgalmi érték általában nem egyezik meg a vételárral, vagy az Ügyfelek által becsült forgalmi értékkel.

A pénzintézet az összehasonlításon alapuló értékbecslés alapján óvatosan értékel. Ez sajnos sok esetben legalábbis az alulértékelés látszatát kelti, azonban valamelyest szükséges a pénzintézet biztonságos működéséghez. Adásvételek esetében ritka a szerződésben rögzített vételárhoz viszonyítva a 10%-nál nagyobb eltérés a hitelbiztosítéki érték számítása esetén , és arra nem lehet számítani, hogy az értékbecslő az adásvételi szerződés szerinti vételárat lényegesen meghaladó értéket állapít meg, még akkor sem, ha az ingatlan lényegesen többet ér, mint a szerződésben meghatározott összeg. Az értékbecslő biztonsági játékos, és nagyon meg kell indokolnia, hogy miért ér többet az ingatlan, mint amennyiért az ügyfél meg tudja azt vásárolni. Olyan hitelcélok esetében, ahol nincs szerződésben rögzített vételár (Pl.: Szabad felhasználás) nagy a szórása az értékelésnek. Elsősorban a pénzintézet fedezetértékelési szabályaitól, és az értékbecslő rátermettségétől függ, hogy mennyiben sikerül reális értéket megállapítani.