A szociális ellátás (támogatás) egyes formáinak és az ellátásra való jogosultság feltételeinek törvényi szintű szabályozására az Szt. megalkotásával került sor. A törvény új ellátási formákat vezetett be, nevezetesen a munkanélküliek jövedelempótló támogatását, a lakásfenntartási támogatást, egységes jogi keretek között határozta meg az ápolási díj, az átmeneti segély és a temetési segély feltételrendszerét. A törvény ugyanakkor nem szabályozott olyan alapvető ellátásokat, mint az időskorúak és a gyermekek rendszeres segélyezése, holott a szociális alapellátáson belül a rászorult felnőttek, valamint a veszélyeztetett kiskorúak pénzbeli és természetbeni támogatását a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (továbbiakban: Ötv.), továbbá a hatásköri törvény egyaránt a települési önkormányzatok kötelező feladataként határozta meg. Erre csak évekkel később az Szt. 1996. évben megjelent módosításával, valamint a Gyvt. megalkotásával (hatályos 1997. november 1.) került sor.

Mi is az a szociális segély?

Olyan hátrányos munkaerő-piaci helyzetű aktív korú személyek részére nyújtott támogatás, akik nem rendelkeznek rendszeres, megélhetést biztosító jövedelemmel. Azok a személyek, akiknek a megélhetése más módon nem biztosított, kérhetik az ellátás megállapítását, ezért a kérelem benyújtásakor az igénylő vagyoni és jövedelmi viszonyait kell vizsgálni.

Kit illet meg rendszeres szociális segély?

Rendszeres szociális segélyt állapít meg a település önkormányzati elnöke annak az aktív korú személynek, aki:

• nem munkavállaló, vagy
• egészségkárosodott, vagy
• támogatott álláskereső

feltéve, hogy megélhetése nem biztosított más módon, és a nem munkavállaló személy a rendszeres szociális segély megállapításának feltételeként vállalja a beilleszkedését segítő programban való megjelenést.

Egy családban egyidejűleg csak egy személy jogosult, rendszeres szociális segélyre.

Milyen esetben nem biztosított a megélhetése a rendszeres szociális segélyt igénylő személynek?

Akkor nem biztosított a segélyt igénylő megélhetése, ha a családnak az egy fogyasztási egységre jutó havi jövedelme nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 90%-át és az illető nem rendelkezik vagyonnal sem.

A vizsgált időszak folyamán az Szt-nek a támogatási rendszer jelen ellenőrzés tárgykörével összefüggő módosításai meghatározóan a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a lakásfenntartási támogatás rendelkezéseit érintették, továbbá a rendszeres szociális segély, valamint az időskorúak járadékának törvényi szintű szabályozására vonatkoztak.

Az 1993-ban hatályba lépett Szt. a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt). alapján nyújtott munkanélküli járadék folyósításának megszűnését követő időszakra a meghatározott jogosultsági feltételek fennállása esetén - időtartam-korlátozás nélkül - jövedelempótló támogatás megállapítását tette lehetővé. A támogatás megállapítása és folyósítása a települési önkormányzatok feladata. A munkanélküliek jövedelempótló támogatásának rendszerében a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Gst.) alapvető változást hozott. A törvény a jövedelempótló támogatás folyósításának időtartamát 24 hónapban maximálta, hatálybalépéskor (1995. június 30-án) az ellátási rendszerben már benne lévő személyekre pedig átmeneti rendelkezéseket határozott meg.

A rendszeres szociális segély megállapításának és folyósításának feltételei az Szt. 1997. I. 1-től hatályba lépő módosítása következtében alapvetően megváltoztak. E segélyezési formának évek óta indokolt törvényi szintű szabályozása a munkanélküliek jövedelempótló támogatása folyósításának 24 hónapra történő korlátozása miatt tovább már nem volt halasztható. Az ellátásra jogosultak köre bővült a jövedelempótló támogatásból kikerült aktív korú nem foglalkoztatottakkal, de a teljes ellátotti körre vonatkozó szabályok is jelentősen módosultak. A korábbi önkormányzati mérlegelési jogkörön alapuló szabályozással szemben a törvény meghatározta az önkormányzati döntések során kötelezően alkalmazandó jogosultsági feltételeket.

A gyermekes családok anyagi támogatása tekintetében kiemelt jelentősége van az 1997. november 1-től hatályos Gyvt. megjelenésének, amely alapvető jogként fogalmazza meg, hogy a gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettsége miatt nem szabad a családjától elválasztani. A rendszeres és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás feltételrendszerét, a felnőtt korosztály segélyezéséhez hasonlóan helyi szabályok helyett, törvény állapítja meg. Így adott élethelyzetben lévő gyermekes családok minden településen azonos mértékben számíthatnak az állam segítségére.

A nyugdíjrendszer, továbbá a szociális ellátások rendszerének korábban elhatározott átalakításával összefüggésben az Szt. módosításával a megélhetést biztosító jövedelemmel nem rendelkező idős személyek legrászorultabb rétege számára 1998. január 1-től új ellátást, a korábbiaknál nagyobb szociális biztonságot nyújtó időskorúak járadékát vezettek be. Egyidejűleg megszűnt a 62. életévüket (illetve a reájuk irányuló nyugdíjkorhatárt) betöltött időskorúak rendszeres szociális segélyezése.

A fenti szabályozásbeli változások következtében a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, jövedelempótló támogatás, rendszeres szociális segélyezés feltételeinek törvényi meghatározásával a korábbi, az önkormányzatok mérlegelési lehetőségén alapuló támogatási gyakorlat helyére egy kötelező előírásokon nyugvó támogatási rendszer került. A törvények a leginkább érintett társadalmi csoportokra (munkanélküliek, időskorúak, gyermekes családok) meghatározták azon - csoportonként részben eltérő - normatív jogosultsági kritériumokat, amelyeket az önkormányzatoknak alkalmazniuk kell. Mindhárom támogatási forma esetében azonosan, az öregségi nyugdíjminimum százalékában meghatározott jövedelemhatár képezi a segély megállapításának fő kritériumát.

Az állam - a rendszeres szociális segély kivételével - a törvényben nevesített rendszeres támogatások meghatározott hányadát az önkormányzatok számára megtéríti. Így a rászorulók a települések gazdasági helyzetétől, a képviselőtestület szociális érzékenységétől függetlenül hozzájuthatnak a törvényekben garantált ellátásokhoz.

Miközben a rászorulók számára az önkormányzatok által nyújtható támogatásokhoz történő hozzájutás lehetőségei erősödtek, a végrehajtásban, a rászorultság fogalmának kezelésében és helyi szinten történő érvényesítésében a tapasztalatok kedvezőtlenek. A rászorultság, a szociális ellátást igénylők helyzetének megítélése, ennek alapján a támogatás meghatározása a család kimutatott jövedelme alapján történik. A kérelemhez csatolt jövedelem-igazolások azonban csak részben segítik a családok, egyének tényleges jövedelmi helyzetének megismerését, azok valóságtartalma - az önkormányzatok tapasztalatai szerint - sokszor megkérdőjelezhető. A kimutatott jövedelmek gyakran nem állnak összhangban a kérelmező életvitelével, életmódjával. A jövedelem-igazolások adattartalmának felülvizsgálata és a dokumentálttól eltérő jövedelmi helyzet bizonyítása az önkormányzatok számára szinte lehetetlen, a környezettanulmány pedig, a jelenlegi szabályozás szerint, bizonyítékként nem használható fel.

A 32/1993. (II. 17.) Korm. rendelet szabályozza a szociális ellátások igényléséhez felhasználható bizonyítékokat. E körben - a gyermeknevelési támogatás kivételével - a jogszabály a környezettanulmány készítését nem nevesíti. Az Alkotmánybíróság is foglalkozott e kérdéssel és a 9/1998. (III.27.) AB határozat megállapítja, hogy a rászorultságtól függő pénzbeli szociális ellátások megállapításához az ügyfél “a jövedelem-nyilatkozat” megtételére kötelezhető, környezettanulmány tűrésére azonban nem. Az egyes törvényi előírások módosításaival a rászorultsági elv következetesebb érvényesítése, a társadalmi igazságosság érdekében, a források korlátozott volta és a rászorulók számának emelkedése miatt alapvető követelmény.

A települések feladatellátásának szabályozottságaAz önkormányzatok által kötelezően biztosítandó szociális ellátások köre fokozatosan bővült. Ez növelte felelősségüket lakosaik szociális biztonságának megteremtésében. Az önkormányzatok szociálpolitikai tevékenysége egyre jelentősebb lakossági rétegek életkörülményeire, anyagi helyzetére gyakorol közvetlen hatást. A szociális ellátások helyi szabályozásához a döntést hozóknak pontos ismeretekre van szükségük a település társadalmi-gazdasági helyzetéről, a lakosság életszínvonaláról, jövedelmi helyzetéről, ezek változásainak lehetséges irányairól.

Az önkormányzatok az ott élő állampolgárok helyzetéről (korösszetétel, munkaképes korúak, foglalkoztatottak, munkanélküliek) a népességnyilvántartásból, a munkaügyi központok jelzéseiből, KSH elemzésekből viszonylag pontos adatokkal rendelkeznek, a szociális helyzetet komplex módon bemutató elemzések, felmérések azonban többnyire nem készültek. A kisebb lélekszámú falvakban ilyen helyzetfeltáró tevékenységre kevéssé van szükség, hiszen a döntéselőkészítők, döntéshozók személyes kapcsolatokon keresztül többnyire ismerik az ott élők életkörülményeit.

A nagyobb települések (16 db) jelentős anyagi ráfordítással külső szakértők bevonásával elkészíttették az önkormányzat un. szociális térképét, de a túlnyomó részben 4-5 évvel korábbi helyzetet tükröző tanulmányok aktualizálása rendszerint elmaradt, így azok csak korlátozottan hasznosíthatók. A vizsgált időszakban három településen volt folyamatban a lakosság szociális helyzetének felmérése. (Szakoly, Balkány, Salgótarján)A szociálisan rászorulók felkutatásában az önkormányzatok saját intézményeiktől (szociális, egészségügyi alapellátás intézményei, oktatási intézmények) kapják a leghathatósabb segítséget. A különböző szociális célú alapítványokkal, karitatív csoportokkal, a vöröskereszt helyi szerveivel, civil szervezetekkel az együttműködés formái változatosak, néhány kivételtől eltekintve azonban írásban nem szabályozottak. Ezek a szervezetek természetbeni adományokkal - élelmiszer, ruha stb. - támogatják a rászorultakat, az önkormányzatok pedig működésüket helyiség biztosításával, pénzeszközök átadásával is segítik.Csongrád város (Csongrád megye) önkormányzata a városban működő egészségügyi és szociális szervezetek részére pályáztatás utján nyújt támogatást. A 8 szervezet 1996-1998. évek között 1178 ezer forint támogatást kapott a megjelölt célok megvalósítására. 1996. évben az Eugerázia Szoció Műhely Egyesülete az ápolási díjban részesülőknek otthonápolási tanfolyamot szervezett, a problémák megoldásában hatékonyan segített.

A főváros XII. kerületi önkormányzata 1997. évben létrehozta a “Szociális Kerekasztalt”, melyben a segítségnyújtásban szerepet vállaló egyházak, egyesületek, civil szervezetek, a Népjóléti Iroda és a Szociális Bizottság képviseltetik magukat. Rendszeres időközönként megvitatják és egyeztetik a segélyezéssel kapcsolatos elvi és gyakorlati teendőket.

Székesfehérvár (Fejér megye) 3 éves ellátási szerződést kötött különböző szervezetekkel arra vonatkozóan, hogy az általuk nyújtott szolgáltatások finanszírozására anyagi támogatást nyújt. A városban 18 szociális célú egyesület, karitatív szervezet tevékenykedik. A szociális területen tevékenykedő civil szervezetek, egyházak a megállapodások szerint rész vesznek a rászorulók felkutatásában, szükség szerinti megsegítésében. (információszolgáltatás, tanácsadás, adománygyűjtés és - elosztás, karitatív vásárok, jótékonysági estek szervezése, szabadidős programok, érdekképviselet, segélyezés stb.)

A helyi kisebbségi önkormányzatok szociális ellátásban való közreműködését törvény nem írja elő, rendeletalkotási kötelezettségük nincs. A szociális feladatok megoldásában való részvételük jellemzően a rászorulók jelzésére, a támogatási kérelmek véleményezésére korlátozódik. A szociálisan leginkább érintett roma kisebbségek önkormányzatai a rendelkezésükre álló források terhére esetenként konkrét segélyezést is folytattak.Jászkisér nagyközség (Jász-Nagykun-Szolnok megye) Cigány Kisebbségi Önkormányzata költségvetése terhére beiskolázási segély céljára adott át forrást a helyi iskolának, a különböző pályázatokon elnyert pénzösszegekből támogatták a rászoruló tanulókat. A nagyközség szakbizottságában képviselőjük van, aki javaslataival segíti a döntések meghozatalát.

Tiszaroff község (Jász-Nagykun-Szolnok megye) Cigány Kisebbségi Önkormányzata az ülések jegyzőkönyveinek tanúsága szerint rendszeresen segélyezte a cigány származású tanulókat és a szociálisan hátrányos helyzetű személyeket, családokat.

Jánosháza nagyközség (Vas megye) roma kisebbségi önkormányzata a forrásaiból szociális célra szánt pénzeszközeit átadta az önkormányzatnak, ebből fedezték a cigány tanulók tankönyvköltségét, segélyezték a gyerekeket. 1997. évben a tankönyvköltség 112.050 forint, 1998. évben 291.280 forint volt, 38 fő általános iskolai tanuló ezen felül 1000 Ft/fő segélyt kapott, a középiskolások (5 fő) ennél magasabb, 5000 Ft/fő támogatásban részesültek.

Az önkormányzatok az Szt. módosításait, valamint a Gyvt. hatályba lépését követően átdolgozták helyi rendeleteiket. Az egyre konkrétabbá váló törvényi szintű előírások hatására a szabályozottság helyi szinten is javult. Ugyanakkor a vizsgált települések 28%-ánál a rendeletek megalkotására kisebb-nagyobb hiányosságokkal került sor (egyes ellátásokat nem tartalmaztak, nem tértek ki folyósítási, eljárási szabályokra, a rendszeres támogatások felülvizsgálati kötelezettségére stb.), öt önkormányzatnál pedig - azok törvénysértő volta miatt - a közigazgatási hivatalok törvényességi kifogással éltek.Nyírvasvári község (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) önkormányzata nem szabályozta az időskorúak járadéka, a rendszeres szociális segély megállapítására, felülvizsgálatára, folyósítására vonatkozó helyi előírásokat, továbbá a Gyvt. értelmében a gyermekek védelmével kapcsolatos feladatait (rendszeres, rendkívüli gyermekvédelmi támogatás).

Bőny község (Győr-Moson-Sopron megye) szociális rendelete nem volt szinkronban a törvényi előírásokkal, nem tért ki az időskorúak járadéka ellátási forma szabályaira, továbbá a lakásfenntartási támogatás helyi sajátosságoknak megfelelő kritériumrendszerére sem (pl. helyben elismerhető lakásnagyság, közüzemi díjak mértéke stb.).

Türje község (Zala megye) szociális rendelete nem tartalmazta a lakásfenntartási támogatás jogosultsági feltételeit, ezt a hiányosságot 1997. április 30-án megalkotott új rendeletükben pótolták, de rendelkezéseit csak 1998. október 1-től alkalmazták.

Ács nagyközség (Komárom-Esztergom megye) többször módosított szociális rendeletét a Komárom-Esztergom Megyei Közigazgatási Hivatal - hivatkozva az Alkotmány, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv., valamint a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. tv. előírásaira - törvénysértőnek és az Alkotmányban biztosított szociális ellátáshoz való jog korlátozására irányulónak minősítette. Ugyanis az önkormányzat rendelete az ellátások jogosultsági feltételeit a törvényben előírtaknál szigorúbban határozta meg.

Ajka város (Veszprém megye) szociális rendelete a rendszeres szociális segélyben részesülők részére az illetékes munkaügyi központtal való együttműködési kötelezettséget írt elő. Ezt a szigorítást a közigazgatási hivatal törvénysértőnek minősítette, felhívásának megfelelően a hibát korrigálták.

Az önkormányzatok helyi szociális rendeletei kizárólag a törvényekben nevesített pénzbeli illetve az azt helyettesítő természetbeni ellátási formákat tartalmazták, mindössze a vizsgált települések negyede rendelkezett önként vállalt egyéb támogatásokról. A kedvezőbb anyagi kondíciókkal rendelkező települések (elsősorban városok, fővárosi kerületek) egyes támogatási lehetőségek megteremtésével többnyire egy-egy lakossági réteget céloztak meg. E támogatások egy része a szabályozásból adódóan normatív jelleggel - jövedelmi helyzettől függetlenül - jár (anyasági támogatás, szülési segély, újszülöttek támogatása, első házasulók segítése, nyugdíjbavonulók áthidaló kölcsöne stb.). Az önkéntes ellátások másik része általában konkrét feltételekhez kötött, és az adott település sajátos gondjainak megoldását segíti. (Ilyen ellátások: lakbértámogatás, fogászati-ellátáshoz hozzájárulás, gázfűtés korszerűsítési támogatás, nevelési díj, szociális tanulmányi ösztöndíj, díjhátralék-kiegyenlítő támogatás stb.)

Az Szt. a rászorultsági elv gyakorlatban történő érvényesülését várja el, ennek ellenére a vizsgált önkormányzatok helyi szociális rendeleteinek 19%-a lehetővé teszi, hogy egyes lakossági rétegek teljes körűen, jövedelmi helyzetüktől függetlenül anyagi támogatást kapjanak. A gyakorlatban az un.“egyénsegélyek” megállapítására még a szabályozottnál is szélesebb körben került sor. A rászorultság vizsgálata nélkül folyósított, túlnyomó részben kisebb településekre jellemző támogatások általában az időskorúakat és a gyermekeket érintik és meghatározott alkalmakhoz kötődnek (karácsony, mikulás, iskolakezdés, térítési díjhoz biztosított általános kedvezmény stb.).

A települések többnyire részletesen szabályozták az egyes támogatási formák (törvényben nevesített és önként vállalt ellátások) jogosultsági feltételeit. A szociális rendeletek a különböző ellátások egyidejű igénybevételét több esetben korlátozták és széleskörűen tartalmaztak szigorításokat, kizáró tényezőket. A korlátozások a rendszeres támogatásban részesülők eseti segélyezésére, illetve egyes családok éves szintű segély összegének maximalizálására vonatkoztak. E rendelkezések esetenként célszerűtlenek és nem ritkán a megfelelő nyilvántartási háttér hiánya miatt, betarthatatlanok.

Sáregres község (Fejér megye) önkormányzata a tárgyévenként biztosított szociális ellátások együttes összegét az öregségi nyugdíjminimum a család jogállását alapul vevő differenciált mértékében maximálta. (A rendelet nem tesz kivételt eseti és rendszeres támogatás között, nem határozza meg azt sem, hogy az összeghatárok a nyugdíjminimumok havi vagy éves összegéhez igazodnak.) A pénzbeli segélyezésből egy évre kizárható a kérelmében félrevezető, hamis adatot közlő személy. A helyi rendelet szerint nem állapítható meg ellátás olyan személyek részére, akik önhibájukból kerültek nehéz anyagi helyzetbe, s azon javíthattak volna, de azt elmulasztották.

Jászárokszállás város (Jász-Nagykun-Szolnok megye) az ellátások igénybevételénél rögzíti, hogy gyermekvédelmi támogatásban részesülő család átmeneti segélyben nem részesülhet. Akinek pedig rendszeres gyermekvédelmi támogatást folyósítanak, nem kaphat rendkívüli gyermekvédelmi támogatást. Rendszeres nevelési támogatás egy családban max. 3 gyermekre állapítható meg. További szigorítás a rendeletben, hogy rendszeres segélyezés mellett évi egy alkalommal adható átmeneti segély.

Jánossomorja község (Győr-Moson-Sopron megye) helyi szociális rendelete szerint nem részesíthető - közgyógyellátás és gyógyszertámogatás kivételével - szociális juttatásban az az igénylő, akinek vagy vele együtt élő családtagjának helyi-adó hátraléka van; egy éven belül az önkormányzat sérelmére tulajdon elleni szabálysértést vagy bűncselekményt követett el és azt jogerős határozat (ítélet) megállapította; az önkormányzat tudomása szerint saját maga vagy vele együtt élő családtagja külföldön állandó vagy alkalmi munkavállaló; a kérelmekhez csatolandó dokumentumokban valótlan adatot közölt; a felajánlott közhasznú munkavégzést alapos indok nélkül megtagadja.

Az önkormányzati rendeletek többsége egyes támogatások természetbeni ellátásként történő nyújtásának szabályait is kidolgozta, azoknak prioritást biztosít. A természetbeni formák között legelterjedtebb a fizetési kötelezettségek részbeni átvállalása, a támogatások közvetlen szolgáltatóhoz, pénzintézethez való utalása. Egyes településeken - különösen az átmeneti segélyeknél - rendelkeztek vásárlási utalványok juttatásáról, de azok elszámolási rendjét, néhány kivételtől eltekintve, nem szabályozták.3.2. A feladat- és hatáskörök gyakorlása, szervezeti kereteiA pénzbeli szociális ellátásokkal kapcsolatos hatásköröket az Szt. állapítja meg. A pénzbeli szociális ellátások tekintetében annak címzettje a képviselő-testület, amely azt az Ötv 9. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a polgármesterre, bizottságaira, a részönkormányzat testületére, a helyi kisebbségi önkormányzat testületére, törvényben meghatározott módon társulására átruházhatja.

Az önkormányzatok a pénzbeli szociális ellátásokkal kapcsolatos feladat- és hatásköröket a legkülönbözőbb módon, többnyire a helyi sajátosságokra is tekintettel - a törvényi előírások figyelembevételével - célszerűen szabályozták. A döntési jogkörök alapvetően átruházott hatáskörben, a polgármesterek és a testületek szakbizottságai között oszlanak meg, utóbbiak többnyire rendszeres támogatásokról, méltányossági ügyekről döntenek. A helyi rendeletek a települések széles körénél lehetővé teszik az ellátások méltányossági alapon történő megítélését olyan esetekben, ha a kérelmező a jogosultsági feltételeknek nem felel meg.

A települések mintegy 10%-ánál (jellemzően a nagyobb, jelentős számú kérelmet elbíráló városok) a döntési mechanizmus ellentétes a jelenlegi törvényi előírásokkal. Ezeknél az önkormányzatoknál szinte minden hatáskör a polgármesteré - ezt a rendeletek is így szabályozzák - ugyanakkor a döntést a polgármesteri hivatalon belül működő szociális szervezet (iroda, osztály, csoport vezetője) hozza. A hivatali szakapparátus jogszerűen csak az SZMSZ-ben, az ügyrendben, egyéb belső utasításban előírtak szerinti döntés-előkészítéssel, adatkezeléssel, folyósítással és elszámolással kapcsolatos feladatokat láthatna el.

A képviselő-testületek és az illetékes bizottságok a pénzbeli szociális ellátás helyzetét, annak gyakorlati tapasztalatait általában az önkormányzati rendeletek megalkotása, módosítása során tekintették át. A rászorultak szociális körülményeinek javítását célzó távlati irányelvekről, szociális koncepciókról - a nagyobb városok kivételével - nem határoztak.

Győr Megyei Jogú Város (Győr-Moson-Sopron megye) 1990. évben készült, 2000-ig szóló szociálpolitikai koncepciójában az ellátások javítása szerepel távlati feladatként, abban a személyes gondoskodás körébe tartozó szolgáltatásokkal kapcsolatos tennivalók kaptak nagyobb hangsúlyt. A feladatok között kiemelt a városban működő Szociális Kerekasztal résztvevőivel történő egyeztetés, a lakossági hátralékok kezelése, a helyi ellátási rendszert rögzítő kiadvány elkészítése.

A főváros XX. kerülete 1998 januárjában elfogadott cselekvési programja egyebek mellett a főváros és a kerület közötti kölcsönös területi és ágazati megállapodások megkötését irányozza elő az ellátások zavartalanságának biztosítására, továbbá tevékenyen kívánja támogatni a főváros szociálpolitikai adatbázisának és informatikai-kommunikációs rendszerének kialakítását. Az önkormányzat csatlakozott a Budapesti Szociális Chartához (ennek további 16 kerület a tagja) annak érdekében, hogy a fővárosban egységes szociális elvek valósuljanak meg.

Tatabánya Megyei Jogú Város (Komárom-Esztergom megye)1995. évben dolgozta ki az önkormányzat távlati szociális koncepcióját, abban bemutatták a gazdasági-társadalmi folyamatoknak a lakosság szociális helyzetére gyakorolt hatását. A helyzetfelmérésre alapozottan határozták meg a szociálpolitikai rendszer felépítését, az irányelveket és a konkrét feladatokat. A kitűzött főbb alapelvek: a családtámogatás, a legrászorultabbak segítése, a hatékonyabb természetbeni ellátások prioritása, a többcsatornás szociális támogatások kiküszöbölése érdekében a hasonló területen tevékenykedő külső szervekkel az együttműködés erősítése. Az önkormányzat a támogatások értékállóságát is célul tűzte ki, az egyes ellátásokhoz kapcsoltan konkrét feladatokat is megfogalmazott.

A szociális feladatok ellátására elkülönített szervezeti egységeket (pl. osztály, csoport, iroda) a polgármesteri hivatalokon belül csak nagyobb településeken hoztak létre. A kisebb önkormányzatoknál a szociális ügyeket jellemzően kapcsolt munkakörben látják el. A rendkívül elaprózott, sokféle ellátást magába foglaló, bonyolult jogi szabályozás szinte állandó változása megkövetelné a rendszeres szakmai továbbképzést, mely azonban nem megoldott. A városokban a munkavégzés személyi és tárgyi feltételei jóval kedvezőbbek, az ügyintézők munkáját számítógépes háttér segíti. Az önkormányzatok ugyanakkor itt sem tettek meg mindent a bővülő feladatokhoz szükséges feltételek biztosítására. A kérelmezők nagy száma és a támogatások sokfélesége miatt nagyfokú a leterheltség, amely esetenként jelentős fluktuációhoz vezet. Mindez a feladatellátás szakmai színvonalát kedvezőtlenül befolyásolja. Az operatív munkavégzés során előforduló hibák, hiányosságok is ezt a tényt támasztják alá.4. Az önkormányzatok által nyújtott pénzbeli ellátások formái, nagyságrendje

A települési önkormányzatok a lakosság igényei alapján, anyagi lehetőségeik függvényében a közszolgáltatások széles körét biztosítják. Fontos feladatuk a település fejlesztése, a lakosság jogos igényeként jelentkező infrastruktúra kiépítése, különféle szükségleteket kielégítő intézményhálózat (egészségügyi, oktatási és kulturális) fenntartása. Mindezek a rendelkezésre álló pénzügyi források egyre nagyobb hányadát kötik le. Így annak ellenére, hogy a szociális juttatásokat szabályozó törvények által meghatározott ellátások köre bővült és az állam ezen támogatások folyósításához szükséges pénzeszközök jelentős részarányát törvényi szinten garantálja, a szociális rászorultságtól függő kiadások aránya az önkormányzati költségvetési kiadásokon belül fokozatosan csökkent. (Országosan az 1995. évi 4,4%-ról 1997. évre 3,4%-ra, a vizsgált körben 3,7%-ról 2,5%-ra esett vissza).

Az önkormányzati kiadások tervezésénél nagyobb településeken a lakosság életkörülményeit, közérzetét kedvezően befolyásoló fejlesztések, kisebb városokban pedig a meglévő intézmények fenntartása élveznek prioritást. Az önkormányzatok költségvetési kiadása országosan 1995. évben 877 milliárd forint, 1997. évben 1322 milliárd forint volt (a növekedés mértéke 50,7%), ugyanezen időszak alatt a felhalmozási kiadások országosan több mint két és félszeresére emelkedtek (263,7%). Hasonlóak a tendenciák a vizsgált körben is. Mindezeknél lényegesen szerényebb mértékben, mindössze 18,1%-kal növekedtek az önkormányzatok szociális célú kifizetései.

A rászorultságtól függő szociális ellátások meghatározó része munkanélküliek jövedelempótló támogatása címén került kifizetésre. (9. sz. melléklet) Országosan 1997. évben 46,2%-os, a vizsgált önkormányzatoknál 42,8%-os részarányt képviselnek ezen kiadások. Nagyobb településeken a lakásfenntartási támogatás, valamint a rendszeres nevelési- és szociális segélyezés képvisel jelentősebb arányt. E támogatásokat kisebb településeken kevésbé alkalmazzák, ott inkább a nem rendszeres jelleggel nyújtott szociális ellátások, döntően az átmeneti segélyezés a jellemző. Az országostól eltérő támogatási szerkezet tapasztalható a főváros kerületeiben, mely meghatározó részben abból adódik, hogy itt, a kedvezőbb foglalkoztatási lehetőségek következtében viszonylag alacsony a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának aránya. Ezen önkormányzatok, a részarányt tekintve, több helyi döntéstől függő ellátást folyósítanak. (Az egyéb rászorultságtól függő támogatások országos szinten 26,0%-ot tettek ki, a kerületek e kiadásokra az összes támogatás 40%-át fordították). (8. sz. melléklet)

4.1. Munkanélküliek jövedelempótló támogatásaA munkanélküli járadék jogosultsági időtartamának lejáratát követően a munkát továbbra sem találók számára az állam munkanélküliek jövedelempótló támogatása címen biztosít jövedelmet.

A jövedelempótló támogatás megállapításának és folyósításának szabályai a vizsgált időszakban többször módosultak. A jogosultság feltételeit a Szt. tételesen előírja és megállapítását konkrét dokumentumok meglétéhez köti. Mindezeken túl a feladatellátáshoz jelentős garanciát nyújt, hiszen a kifizetett támogatás alapösszegének - a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 80%-ának - 1996. évben az 50%-át, 1997. évtől a 75%-át a Munkaerőpiaci Alaptól a települési önkormányzat visszaigényelheti. 1995. évtől a támogatás megállapításának feltételei szigorodtak. A Gst. a korábbi, korlátlan idejű jogosultságot 24 hónapban határozta meg és a zökkenőmentes átálláshoz átmeneti szabályokat alkotott.

Az önkormányzatoknak azon támogatottak számára, akik 1995. június 30-án jövedelempótló támogatásban részesültek, vagy erre jogosultak lettek volna, de meghatározott ok - kereső tevékenység, képzésben való részvétel, vagy együttműködés hiányából eredő folyósítás felfüggesztése - miatt az részükre nem került folyósításra, 1996. szeptember 30-ig az ellátást biztosítani kellett.

Ezt követően a támogatást csak annak lehetett folyósítani, aki 1995. július 1. és 1996. szeptember 30. között legalább 90 nap munkaviszonyt tudott igazolni. Annak, aki e munkaviszonyt 1996. szeptember 30-ig csak részben szerezte meg, jövedelempótló támogatás csak akkor volt továbbfolyósítható, ha 1996. december 31-ig rendelkezett a 90 nap munkaviszony teljes tartamával.

E 90 napos munkaviszony a Gst-ből adódó egyszeri, kedvezményes lehetőség volt a jövedelempótló támogatás 24 havi továbbfolyósítására. A továbbiakban a folyósítási idő lejáratát követően legalább 180 nap munkaviszony szerzésével előbb a munkanélküli járadékos körbe kell visszakerülni, s csak ezt követően lehet a jövedelempótló támogatást újabb 24 hónapra megállapítani.

A támogatás törvény szerinti minimális összege az öregségi nyugdíjminimum mindenkori legkisebb összegének 80%-a. A támogatás mértékét a vizsgált önkormányzatok 90%-a a helyi szociális rendeletében a törvényi szabályozással összhangban, míg 10%-uk többnyire csak rövidebb időszakra, de annál kedvezőbb mértékben állapította meg.Kapuvár városban (Győr-Moson-Sopron megye) a helyi rendelet szerint a jövedelempótló-támogatás a mindenkori nyugdíjminimum 100%-a azoknál a jogosultaknál, akiknek családjában kiskorú gyermek is él, s erre tekintettel rendszeres nevelési segélyben a támogatott családja nem részesül.

Szabadegyháza község (Fejér megye) önkormányzata kizárólag 1996. évben alkalmazott kedvezőbb szabályokat a törvényben előírtaknál, mivel ebben az időszakban a helyi rendelet szerint a jogosultak részére meghatározott feltételek teljesülésekor további segélyt automatikusan folyósítottak. (2 eltartott kiskorú esetén 1000Ft/hó; 3 vagy több kiskorú gyermek esetén 920 Ft/hó gyermekenként