A távközlési adóról szóló 2012. évi LVI. törvény (a továbbiakban: távközlési adótörvény) 5. § (2) bekezdése a)-b) pontja értelmében a hívószámról indított hívások, küldött üzenetek utáni adó összege nem lehet több, mint

• magánszemély előfizető előfizetéséhez tartozó hívószám esetén 2012. évben 400 Ft/hó/hívószám, 2013. január 1-jétől 700 Ft/hó/hívószám,

• nem magánszemély előfizető előfizetéséhez és a szolgáltatóhoz tartozó hívószám esetén 2012. évben 1400 Ft/hó/hívószám, 2013. január 1-jétől 2500 Ft/hó/hívószám.

A távközlési adótörvény 6. § e) pontja kimondja, hogy mentes a távközlési adó alól a magánszemély előfizető hívószámáról indított hívások időtartamából havonta 10 megkezdett perc.

1. A távközlési adótörvény külön nem rendelkezik arról, hogy a hivatkozott maximális adóösszegeket és az adómentességet az adott hónapon belül időarányosan kell figyelembe venni, ezért a távközlési adótörvény 5. § (2) bekezdésének a)-b) pontjának, illetve a 6. § e) pontjának rendelkezéseit önállóan kell alkalmazni, az arányosítás nem szükséges.

Így amennyiben hónap közben történik változás az előfizető személyében – például úgy, hogy nem magánszemély előfizető helyébe magánszemély előfizető lép, vagy akár fordítva –, akkor az adómaximum mértékét az egyes előfizetők (magánszemély/nem magánszemély) vonatkozásában – a hívószám azonosságától függetlenül – önállóan kell figyelembe venni, vagyis az adómaximumot előfizetőnként, külön-külön kell értelmezni.

Ugyanez érvényes a magánszemély előfizető hívószámáról indított hívások időtartamából a 10 megkezdett perc havi adómentességével kapcsolatban is, hiszen ez a szolgáltatókat a náluk fennálló elfizetések vonatkozásában önállóan illeti meg. Ezért ha a magánszemély előfizető hónap közben szolgáltatót vált, akkor mindkét szolgáltató adóalany külön érvényesítheti az adómentességet, arányosítás nélkül.

2. Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 111. §-a speciális szabályokat tartalmaz a közvetítőválasztásra. Közvetítőválasztás esetén – ha a kötelezett szolgáltató és a közvetítő szolgáltató (CPS szolgáltató) is a távközlési adótörvény szerinti távközlési szolgáltatást nyújt – mindkét szolgáltató adóalanynak minősül az általuk nyújtott szolgáltatás vonatkozásában a távközlési adótörvény alkalmazásában.

Az adókötelezettség szempontjából irreleváns, hogy a két szolgáltató szolgáltatása ugyanazon előfizető, illetve ugyanazon hívószám vonatkozásában áll fenn, az adókötelezettség ugyanis mindkét szolgáltató vonatkozásában önállóan értelmezendő.

Figyelemmel arra, hogy a magánszemély előfizetőhöz kötődő 10 perc/hívószám adómentessége valamennyi szolgáltatót a nála fennálló előfizetések vonatkozásában önállóan illeti meg, ezért – függetlenül a hívószám azonosságától – mind a kötelezett szolgáltató, mind a CPS szolgáltató önállóan érvényesítheti a hívószámonkénti 10 perces mentességet.

Ez irányadó a távközlési adótörvény 5. § (2) bekezdésében előírt adómaximumok tekintetében is, azaz – tekintet nélkül arra, hogy ugyanazon hívószámhoz kapcsolódóan egyes hívásirányokat az egyik, míg másokat a másik szolgáltató biztosít – a törvényi korlát minden szolgáltató esetében önállóan alkalmazandó, ami azt jelenti, hogy ebben az esetben sem kell arányosítani.