A devizahitelesek döntő többsége egyelőre alacsonyabb törlesztőrészletet fizetett eddig, mintha ugyanazt az összeget ugyanakkor, piaci alapú forinthitel formájában vette volna fel - derült ki egy múlt heti cikkből. Érdemes azonban továbbgondolni mindezt: mi történik, ha a devizaárfolyamok és a kamatok a jelenlegihez hasonló szinten maradnak? Vajon még mindig a devizahitelek bizonyulnak nyerőnek? Egy átlagos devizahitel esetében nemleges a válasz. Sőt, a 2008 nyarán felvett frankhitelek egy része esetében már most jobban állnak a forinthitelek az eddigi törlesztőrészlet alapján, az átlagos frankhitelek esetében pedig három-négy év múlva következhet ez be. Az árfolyamgát árnyalja a képet, hisz várhatóan több százezer forintot hagy a devizahitelek zsebében, de nem tünteti el a frankhiteleknek a teljes futamidő során felgyülemlő hátrányát.

Hasonlóan a mostani példánkban szereplő frank-, euró-, jen- és forinthitelek összehasonlítása során is a következő állandó feltételezésekkel éltünk. 1. a hitelek futamideje 20 év, 2. a hitelek folyósítási összege 8 millió forint, 3. a hitelek törlesztési módja normál annuitásos, 4. a hitelek rendszeres (nem kamat) költsége minden esetben 1,5% (becslés), 5. a forinthitelek piaci kamatozásúak (állami támogatás nélküliek). Magát az összehasonlítást pedig a változó tényezők teszik lehetővé, amelyek a következők: 1. a hitelek felvételének időpontja, 2. a devizahitelek folyósítási és törlesztési árfolyama, 3. a hitelek átlagos kamatszintjének változása. Az alábbiakban e változó tényezőket vesszük végig röviden, majd bemutatjuk számításaink eredményét. Legutóbbi számításainktól eltérően azonban nem az eddig eltelt időre, hanem a devizaárfolyamok változatlanságát feltételezve a teljes (húsz éves) futamidőre számolunk.

A hitelek felvételének időpontja

A devizahitelek csaknem 100%-át 2004 eleje és 2010 augusztusa között folyósították a magyar bankok, azóta ugyanis csak nagyon szigorú feltételek (pl. a minimálbér 15-szörösére rúgó devizajövedelem) mellett lehet ilyet jelzálogfedezettel felvenni. A frank- és jenhitelek döntő részét a válság 2008. őszi kirobbanása előtt (jenhitelt csak 2007 szeptemberétől), az euróhitelek jelentős hányadát pedig 2009-2010-ben folyósították. A forinthitelek folyósítása (a végtörlesztési időszakot leszámítva) egyenletesen alacsony volt az elmúlt nyolc évben.

Az egyes devizanemek közötti döntésben azonban nem az eddigi, hanem a teljes futamidő során kifizetett törlesztőrészletek kell, hogy a legfontosabb szempontot jelentsék. Ehhez azonban tudnunk kellene az árfolyamok és kamatok jövőbeni alakulását. Alábbi számításainkban abból indultunk ki, hogy ezek változatlanok (az árfolyamok pl. a január eddig eltelt részében mért átlagnak megfelelően alakulnak, a pénz időértékével az egyszerűség kedvéért nem számoltunk).

Azt kapjuk, hogy a frankhiteleknek a forinhiteleknél magasabb aktuális törlesztőrészlete egy idő után oda vezet, hogy az eltelt (végül a teljes) futamidőben is meghaladja a frankhitelesek terhe a forinthitelesekét. A példában szereplő hitelek esetében ez épp a futamidő felénél, 2017 szeptemberében következik be, ekkor ugyanis a futamidő első felére visszatekintve már alacsonyabb lesz a forinthitelek törlesztőrészlete a frankhitelekénél. Az euró- és jenhitelek esetében ettől a jelenlegi kondíciók mellett nem kell tartani.

Az alábbi ábrán ugyanezt a 2008 júliusában (a legerősebb forint időszakában) felvett, szintén húszéves hitelekre mutatjuk be. Látható, hogy esetükben 2012 decemberében jött el a fordulópont: bár a frankhitelek törlesztőrészlete itt már 2010-ben átlépte a forinthitelekét, az átlagos addigi törlesztőrészlet alapján csak a múlt hónapban "múlták felül" a frankhitelek a forinthiteleket. Ebben a példában az euró- és jenhitelek előnye is eltűnik a forinthitelekkel szemben.