Hogy ezek után mi fog következni, azt talán jobb is, ha nem látjuk előre. Nem vagyunk Csányi Sándor, aki a bankszövetség javaslatáról szóló kérdésre hétfőn olyan választ adott, aminek (nyilván nem véletlenül) köze sem volt a bankszövetség javaslatához, inkább feltehetőleg az általa már akkor legvalószínűbbnek tartott forgatókönyvről szólt. Ugyanarról, amiről most Orbán Viktor beszélt a rádióban: a bankok viseljék az árfolyamváltozások miatti teher nagy részét. Ez ugyanis nagyjából annyiba kerülne a bankoknak, amennyit Csányi mondott: 900-950 milliárd forintba. Ez a bankok tőkéjének a harmada, válság előtti utolsó három évük (2006-2008) nyeresége. Az OTP-re jutó rész a bank másfél évi nyereségét vinné el, ezért az intézmény túlélné, külföldi versenytársainak egy részénél azonban talán még a kivonulás költségénél is nagyobb egyszeri teherrel járna. Ehhez képest még a Magyar Nemzeti Bank örökös árfolyamgátról szóló javaslata is szúnyogcsípés lenne nekik, amennyiben a bankok (rögzített árfolyam feletti kamatrész) és az állam (rögzített árfolyam feletti tőke+árfolyamkockázat) közötti tehermegosztáson alapulna. Lehet, hogy végül ez lesz a bankok számára a legvonzóbb forgatókönyv. Csakhogy fegyverek közt hallgatnak a múzsák - a kormány valószínűleg most már senki javaslatcsomagjából nem merít ihletet.

Nem gondolhatjuk, hogy a kormány mostani ultimátuma komoly, és hogy bármilyen értelmes eredményt vár a bankoktól november 1-jéig. Egyszerűen úgy döntött, hogy politikai megoldást választ, miután az eddigi mentőcsomagok nem teljesítették azt a követelményt, hogy mind szakmailag, mind politikailag megállják a helyüket. A bankszövetség csomagja az utóbbi szempontból hibádzott, de nagyon. A politikai megoldás azonban drámai következményekkel fenyeget, ráadásul forintgyengítő hatása miatt annál nagyobb lehet a költsége, minél később hajtják végre. Miért kell várni újabb két hónapot? Lehet, hogy a kormány tényleg ezt akarja, hogy aztán már tényleg óriási bukó legyen a forintosítás? Jóhiszeműségünket megőrizve sem jut most jobb az eszünkbe.