A válóperes ügyvédeknek laikusok számára meglepő tapasztalataik vannak arról, hogy a házastársak inkább másnak adnak egy vitatott vagyontárgyat, mint hogy volt házastársuké legyen. Egyszer, amikor az ügyvédek egy két éve tartó vagyonjogi perben egyezségkötésre próbálták rábeszélni ügyfelüket, ő a következőt mondta: – Én inkább tovább harcolok! Inkább önöknek fizetek munkadíjat, mint hogy az is az övé legyen. – A per egyébként fél évvel később, egyezséggel zárult – mesélte dr. Pál András, az Ötvenentúl.hu tanácsadója.
Egyezségkötés
Szinte mindenki egyetért abban, hogy legjobb, ha a házastársak közös vagyonuk elosztásakor meg tudnak egyezni akár a hányadrészeket illetően, akár a javak konkrét szétosztásakor.
Ezt a bölcs hozzáállást a házaspárok többsége csak addig tartja járható útnak, ameddig mások válnak. Ha már az ő kanapéjukról, bankszámlájukról, lakásukról, nyaralójukról vagy cégükről van szó, nehezebben látják be, hogy a közösen megszerzett vagyont el kell osztani.
Ritka példa, amikor az egyik fél könnyen lemond a nagy értékű vagyontárgyakról. László és Klára 32 év után vált el, mert kiderült, hogy a férjnek 10 éve barátnője van. László úgy kompenzálta félrelépését, hogy felesége és két felnőtt gyermeke javára lemondott XI. kerületi lakásukról és balatoni nyaralójukról.
Marcsi és Gyuri szintén egy harmadik személy miatt vált el, 28 év után. Ők úgy gondolták, hogy a lakás maradjon azé, aki a házasságban is bent maradt, azaz Marcsié. Közös ingóságaikat viszont mértani pontossággal osztották el: még a könyvespolcot is megfelezték. Ez a kínos precízség később meghozta gyümölcsét: ha a gyerekekről, unokákról van szó, tökéletes a harmónia.
Közös megegyezéssel történő válás esetén az alábbiakban kell megegyezni:
1. a közös kiskorú gyermek elhelyezése, tartása, esetleg házastársi tartás;
2. a lakáshasználat;
3. a közös vagyon – kivéve az ingatlanok – megosztása (tehát ingóságok, pénz).
A házastársak házasságkötés előtt, vagy az életközösség alatt kötött vagyonjogi megállapodásai érvénytelenek, ha nincsenek közokiratba, vagy ügyvéd által ellenjegyzett szerződésbe foglalva. Az életközösségük megszakadása után – az ingatlant érintő kérdések kivételével – megállapodásukat ilyen formalitások nélkül is megköthetik.
Irány a bíróság
Nem ilyen egyszerű a helyzet, ha közös cégekről van szó, vagy a felek nem tudnak túllépni egyéni sérelmeiken. És persze az sem természetes, hogy valaki lemond mindenről, mert lelkiismeret-furdalása van.
Amennyiben a felek nem tudnak megállapodni, a közös vagyonuk elosztásáról a bíróság rendelkezik. Ha már az életközösség megszűnésekor látszik, hogy a pár nem képes megegyezni, a vagyonmegosztási kérelmet már a válási keresettel együtt benyújthatják.
Gyakran előfordul, hogy először úgy látszik, a házaspár meg tud egyezni, és csak később, egy bizonyos vagyontárgy miatt robban ki a háború. A jogrendszer számukra is kínál megoldást: a házassági kötelék felbontása után is kérhetik, hogy a bíróság döntsön a vagyon megosztásáról.
Az illetékes bírói szerv a tárgyalások során természetesen mindig arra ösztönzi a volt házastársakat, hogy próbáljanak megegyezni, sőt kötelessége, hogy elősegítse a felek teljes kibékülését és a házastársi életközösség helyreállítását. Ha ez nem sikerül, jöhet az igazságszolgáltatás: a felosztás a felek életközössége alatt szerzett és a vagyonmegosztás pillanatában létező közös vagyont érinti.
– Sok esetben a felek nem gondolnak arra, hogy közös vagyon nem kizárólag a házasság megkötését követően keletkezik, hanem már az ezt megelőző együttélés időszakában is. Ezért sokszor a vagyonjogi perek egyik fő vonulata annak bizonyítása, hogy pontosan mikortól élnek együtt a felek oly módon, hogy az életközösségnek minősül. Ennek bizonyítása 20-30 év távlatában sokszor nem egyszerű – mondta dr. Pál András.
Osztozkodás helyett megosztás
A magyar családjogi törvény szigorú és következetes. Főszabályként kimondja: az életközösség ideje alatt szerzett javak egyenlő arányban illetik a házastársakat. A javak felbecsülésekor a tárgyalás időpontjában meglévő értéket kell számítani, és nem a beszerzési árat. A bíróság az ingatlanok értékesítésére igazságügyi szakértőt rendel ki, aki a lakás piaci forgalmi értékét határozza meg.
Egyáltalán mi tartozik a közös vagyonba?
A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt
-
akár együttesen,
-
akár külön-külön szereztek, teljesen mindegy, hogy az melyikük nevén van nyilvántartva, vagy hogy melyikük vásárolta meg ténylegesen.
Nem tartozik a közös vagyonhoz, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik.
Mi számít különvagyonnak?
A Családjogi törvény 28. § (1) szerint a házastárs különvagyonához tartozik:
- a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy,
- a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy,
- a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy,
- a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy.
Az a különvagyonhoz tartozó tárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, 15 évi házassági együttélés után közös vagyonná válik.
Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. Közös vagyon továbbá a feltalálót, újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj.
Mikor kerülhet sor vagyonmegosztásra?
Vagyonmegosztásra nem csak a házasság felbontásakor, hanem a házasság alatt is sor kerülhet, akár bíróság által, akár a felek által kötött szerződés formájában.
A vagyonközösséget a házassági életközösség fennállása alatt a bíróság fontos okból bármelyik házastárs kérelmére megszüntetheti.
Az erre irányuló kérelmet a házasfelek csak közösen terjeszthetik elő. A kérelemben meg kell jelölni azt az okot, amely miatt a vagyonközösség megszüntetését kérik (pl. a másik házastárs káros vagyonjogi hatásokat is eredményező magatartása).
A bíróság ebben az esetben a jövőre nézve szünteti meg a vagyonközösséget. Az eljárás a vagyonközösség megszüntetésére irányul, és nem az addig keletkezett vagyoni igények rendezésére. A bíróság végzésének jogerőre emelkedését követő hónap utolsó napját követően a házasfél külön vagyona lesz minden általa szerzett vagyon, az ahhoz kapcsolódó kezelési, rendelkezési joggal és felelősséggel együtt. Harmadik személyekkel szemben megszűnik a házastársaknak az egymás ügyleteiért való korlátozott felelőssége, és az ügyletkötésben részt nem vevő házastárs hozzájárulásának a vélelmezése.
A házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség is véget ér, és bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását is. Ennek során nemcsak a meglévő vagyontárgyaknak a felek közötti elosztását lehet igényelni, hanem a megtérítési igények (beruházások, adósságok törlesztése, stb.) rendezését is.
A felek közötti megállapodás létrejöhet:
A peren kívüli megállapodáshoz nem kell a bíróság jóváhagyása és az a Csjt. értelmében alapvetően nincs alakszerűséghez kötve, vagyis létrejöhet akár szóban, akár írásban, de még ráutaló magatartással is, kivéve, ha más jogszabály mégis meghatározott formához köti (pl. ingatlanra vonatkozóan a Ptk.).
A perbeli egyezség megkötése lehet:
Bár a megállapodás tartalmát a felek határozzák meg, fontos, hogy az egyezség a felek akaratát egyértelműen tükrözze, és az végrehajtásra is alkalmas legyen. Amennyiben ugyanis a felek megállapodása teljesíthetetlen, végrehajthatatlan kitételeket tartalmaz, az ilyen egyezség jóváhagyását a bíróságnak meg kell tagadnia.
Az egyezség jóváhagyása jogerős megtagadásának következménye az, hogy a tárgyban - hacsak a felek a per megszüntetését nem kérik - a bíróság dönt. A bírósági ítélettel történő rendezésnél a felek teljes vagyoni helyzetét fel kell deríteni. A bírói döntés (ítélet) elengedhetetlen segédeszköze a vagyontárgyak, jogok, kötelezettségek számbavétele, a vagyonmérleg. Fontos azonban, hogy a számbavétel érdekében a bíróság hivatalból nem folytathat le bizonyítást, hanem a felek által rendelkezésre bocsátott peradatok alapján kell valamennyi igényről döntenie.
Az érvénytelenítési és a bontókeresettel a házassági viszonnyal összefüggő vagyonjogi kereset is összekapcsolható, illetve az ilyen igény viszontkeresettel érvényesíthető. A vagyonjogi keresetre a házassági perekre vonatkozó különleges szabályokat nem kell alkalmazni, az teljesen hétköznapi vagyonjogi pernek minősül. Ha a bíróság a házassági kötelék kérdésében részítélettel dönt, akkor a vagyonjogi kereset tárgyában a per csak a részítélet jogerőre emelkedése után folytatható. Ha a felek a kötelék és a vagyonjog kérdésére egyaránt kiterjedő ítélet ellen csak a vagyonjogi kérdésekben terjesztenek elő fellebbezést, a kötelék kérdésében hozott ítéleti rendelkezés jogerőre emelkedik, és arra a fellebbezési kérelem és a csatlakozó fellebbezés utólag sem terjeszthető ki.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) a vagyonátadások (ingyenes, visszterhes) jellegétől függően egyes vagyontárgyak megszerzéséhez illetékkötelezettséget kapcsol, abban az esetben is, ha a jogügyletben résztvevő felek házastársak.
Az egyes vagyonszerzési illetéknemeket illetően az alábbiak szerint alakul a vagyonszerző házastárs illetékkötelezettsége.
I. Öröklési illeték
2013. január 1-jétől az Itv. 16. § (1) bekezdésének i) pontja szerint – értékhatár megállapítása nélkül – mentes az öröklési illeték alól a túlélő házastárs által megszerzett örökrész. A mentesség – annak jellégétől függetlenül – minden vagyontárgyra kiterjed. Hangsúlyos azonban, hogy az illetékmentességet kizárólag a túlélő házastársak (özvegyek) vagyonszerzése tekintetében lehet alkalmazni, a kedvező szabályt a túlélő élettársak nem vehetik igénybe.
A túlélő házastárs öröklési illetékmentességéről az állami adóhatóság fizetési meghagyást nem bocsát ki.
II. Ajándékozási illeték
Az Itv. 11. § (1) bekezdése értelmében az ajándékozási illeték tárgyát képezi az ingó és az ingatlan ajándékozása, valamint a vagyoni értékű jog ingyenes alapítása, ilyen jognak vagy gyakorlásának ingyenes átengedése, továbbá az ilyen jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás.
Ajándékozási illetékkötelezettség a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 579. § (1) bekezdése szerinti ajándékozás esetén keletkezik, vagyis amikor az egyik fél a saját vagyona rovására juttat a másiknak ingyenes vagyoni előnyt.
A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 27. § (1) bekezdésében rögzített főszabály szerint azonban a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik.
Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. Közös vagyon továbbá a feltalálót, újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj.
Így tehát amennyiben a házastársak a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerinti házastársi vagyonközösségben élnek és a vagyonátrendeződés a tulajdoni viszonyok változatlansága mellett a házastársi vagyonközösség keretein belül történik, nem keletkezik ajándékozási illetékkötelezettségük egymás közötti ingyenes juttatásaik tekintetében.
A házastársi közös vagyon fennállásakor ajándékozási illetéket akkor kell fizetni, ha a közös vagyonba tartozó vagyontárgyak tulajdonosi részarányában történik változás valamelyik házastárs javára. Az illeték alapjának meghatározásakor a megszerzett tulajdoni hányadot kell figyelembe venni.
A családjogi törvény ugyanakkor lehetőséget biztosít arra, hogy a házastársak különvagyonnal (is) rendelkezzenek, illetve meghatározza azokat a vagyontárgyakat, mely a felek erre irányuló megállapodásán túl – a törvény alapján – a különvagyonuk részét képezi. A Csjt. 27. § (2) bekezdése értelmében ugyanis a házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat – a házassági életközösség tartamára – szerződéssel rendezhetik. A szerződésben a Csjt. rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös-, illetőleg a különvagyonba.
A szerződés érvényességéhez annak közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges. Ez a rendelkezés azonban nem vonatkozik az ingó dolgok ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént, valamint az életközösség megszakadása után a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodásra.
A családjogi törvény alapján – a házastársak megállapodásától függetlenül – a házastárs különvagyonához tartozik:
a) a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy,
b) a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy,
c) a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy,
d) a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy.
Az a különvagyonhoz tartozó tárgy azonban, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, tizenötévi házassági együttélés után közös vagyonná válik.
Mindezek figyelembevétele mellett tehát a házastársak között realizálódó ingyenes jogügyletek vonatkozásában a vagyonszerző félnek ajándékozási illetékkötelezettsége keletkezik, ha
-
az ajándékozó házastárs a különvagyonából juttat ingyenesen a férjének/feleségének (a megajándékozott különvagyona számára) olyan vagyontárgyat, mely az ajándékozási illeték tárgyát képezi;
-
a közös vagyont a különvagyonból történő ingyenes juttatás gyarapítja (ajándékozási illetéket értelemszerűen a közös vagyonból a megajándékozottat megillető hányad után kell fizetni);
-
a közös vagyon terhére a fél különvagyona növekszik (az illeték alapja ebben az esetben is természetesen csak a megajándékozottat megillető tényleges vagyonnövekmény).
Az Itv. 11. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés, mely szerint az ajándékozás csak akkor esik az ajándékozási illeték alá, ha arról okiratot állítottak ki, vagy ingó ajándékozása esetén okirat kiállítása ugyan nem történt, de az egy megajándékozottnak jutó ingó forgalmi értéke a 150 000 forintot meghaladja, természetesen a házastársak ingyenes juttatásai tekintetében is alkalmazandó.
Ebből következik tehát, hogy nem keletkezik illetékkötelezettsége a megajándékozott házastársnak, amennyiben férje/felesége különvagyonából vagy a közös vagyonból 150 000 forintnál kisebb értékű ingót szerez ingyenesen, illetve ha a különvagyonból ezen összegnél kisebb értékű vagyontárgyat utal a fél a közös vagyonba, feltéve, ha okirat nem készül az ügyletről.
A fent idézett rendelkezéssel összefüggésben azonban hangsúlyos, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdése értelmében a szerződést, a jogügyletet és más hasonló cselekményt a valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Erre tekintettel tehát, amennyiben az ajándékozó egymás után (pl. egy napon belül) tíz alkalommal, 150 000 forintot meg nem haladó átutalást kezdeményez, holott valódi célja arra irányul, hogy megközelítőleg 1,5 millió Ft-ot ajándékozzon, a kedvező illetékszabályt nem lehet alkalmazni.
